„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Kedves Gyula: Az önkéntes mozgó nemzetőrség

génység egészségileg alkalmas a szolgálatra, valamennyiük orvosi vizsgálat után lépett ke az latka. Leg részletesekken a tisztikar problémájával foglalkozik, s az eddigi helytállásra hivatkozva tdt akozik a tisztek felerészken történő lecserélése ellen, mert alakulata helytállása, s kiváló szelleme „nagy részben az egymással barátságban, s egyetértésben élő, egy megyebeli, tisztán nemzeti érzelmű, mindent tanulni és kitűrni kész tiszti és altiszti karnak köszönkető". B ár megjegyzi, hogy közülük sokan szolgáltak korákkan sorezredeknél (kissé szakadon értelmezve a sokat, kiszen alakulata tisztjei közül csak hatan szolgáltak korákkan tiszti vagy altiszti keosztáskan), úgy véli ,ft.z egymás hiányát kölcsönösen kipótolni, nem jelmutatni törekvő, tanulni kész jóakarat s egyetértést soka sem ellensúlyozná a tán kissé tökk tudomány' ?^ Időközken Kossutk részéről is egyre erőtcljesekk sürgetés érkezett az Országos Nemzetőrség] Hadit anács felé az önkéntes alakulatok átszervezése érdekéken, így Patay levele már kész kelyzetet talált, s a szakolcsi önkéntes nemzetőr zászlóalj átalakítását honvéd zászlóaljjá a novemker 11-i Közlöny közzétette, amely így tökéletesen kivatalossá vált.

26 Hasonló körülmények között regularizálták novemker folyamán a dunántúli kerület önkéntes mozgó nemzetőrségékői a somogyit (46. honvédzászlóalj) a zalait (47. honvédzászlóalj) és a karanyait (51. honvédzászlóalj, amely Eszék várának feladásakor, 1849 fekruárjákan feloszlott). A tolnai zászlóalj novemkerken feloszlott, töredékei az újonnan a lakított 41. honvedzászlóaljka kerültek. Kosztolányi 1. és 2. zászlóalja 1849 decemkeréken erősen megfogyatkozva Komáromka került, s ott januárkan egyesítették őket, s reguralizálásuk után a 70. konvédzászlóalj nevet kapták. Az Eszterkázy-zászlóalj néven ismert önkéntes alakulat jelentős részét Komárom és Esztergom megye önkéntes nemzetőrei alkották, novemkerken ez lett a 18. honvédzászlóalj (eredetdeg más alakulat viselte ezt a kadrendi számot!). Ivánka zászlóaljaikól a két pesti alakult át konvédzászlóaljjá, 1849 januárjákan az 1. (66.) fekruárkan a 2. (71. kadrendi számmal). A nógrádi zászlóalj feloszlott, csak egy része vállalta a regularizációt, s újoncokkal kiegészítve a 62. honvédzá szlóaljat alkották. Ha sonlóan alakult a szolnoki nemzetőrtákor egyetlen önkéntes mozgó nemzetőrzászlóaljának, a jászkun-szegedi zászlóaljnak a sorsa. Az alakul at tisztikara és a Jászkun Kerület vezetése szerette volna a regularizálást, de miután a legénység a tokorzás során a legkülönfélébb időtartamra vállalta a szolgálatot, az leketetlenné vált. Hosszas huzavona után végül is gyakorlatilag feloszlott a zászlóalj. A legénység honvéd szolgálatot vállaló töredéke képezte azután a magját a 65. konvédzászlóaljnak januárkan, de ezt az új alakulatot tökkségéken a Szegedre összegyűjtött újoncok alkották. A zászlóalj parancsnokává Kökényessy őrnagyot, az önkéntes zászlóalj parancsnokát nevezték ki, de az önkéntesek tisztikara már csak fele részken került az utódalakulatkoz. Itt érvényesült a hadvezetés korákki szándéka, a tisztikart megfelezték, s a hiányt soralakulatokkól átvezényelt tisztekkel, altisztekkel pótolták. Érdekes módon a másková vezényelt önkéntes tisztek egy része volt soralakulatokkoz került, így pl. a 19- (Sckwarzenkerg) sorgyalogezre d III. zászlóaljáka. A tiszántúli kerületkői az 1848 őszén felállított önkéntes mozgó nemzetőr alakulatokkól csak 1849 januárjákan és azt követően váltak konvéd zászlóaljak. A dekreceni verespántlikások újoncokkal kiegészítve a 68. honvédszászlóaljat képezték, a szatmári önkénte-