„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Csurgai Horváth József: A társadalmi és politikai rendszerváltás előzményei, helyhatósági és országgyűlési választások Székesfehérvárott

lyását kirekeszté, igazságos választási és tanácskozási rendszerré változtatott. íme, a mely törvény után a városi lakosok régóta esengtenek, az most már kezeikben van. A választójogi törvény értelmében választójoga azoknak a 20. életévüket Letöltött férfiaknak volt, akik 700 pengő forintértékű ingatlant birtokoltak, vagy mint kereskedők, kézművesek műkellyel rendelkeztek, és legalább egy segéddel dolgoztak. Az értelmiségiek (orvosok, sebészek, ügyvédek, mérnökök) esetében 60 pengő forint házbér fizetéséhez, egyéb esetekben kétévi letelepedéskez és 400 forint jövedelemkez kötötték a választó jogosultságot. A 1848 előtti polgárjog ekkor is kiváltságot jelentett, kiszen azok a polgárok abban az esetben is rendelkeztek választójoggal, ka a törvényben szabályozott vagyoni követelményeknek nem feleltek meg. A feudális korszak gyakorlatától eltérően a felsőbb kormánykatóságok nem küldtek királyi biztost a tisztújítás levezetésére, ellenőrzésére. 1848. április 20-án az úgynevezett „közös ülésen" — ezen a városi tisztikar, a tanácsnokok, és a választópolgárság testülete vett részt — választották meg a tisztújítás elnökévé ifjabb gróf Batthyány Istvánt.

30 A választók összeírására, a népszámlálásokon követett gyakorlat szerint 9 kerületi összeíró bizottságot koztak létre. A kat tagú bizottság elnökei a tanácsnokok lettek, akik mellé a kerületeket felügyelő negyedmestereket (fertálymestereket) delegálták. Ezen az ülésen határoztak egyébként a tisztújítás időpontjáról és kelyéről is.

jl A kerületi választmányok április 28- áig készítették el a választók névjegyz ékét, a n i e lyet a „bővebb nyilvánosság tekintetéhül ' nemcsa k a Vá roskáza kapujára függesztettek ki, de 2500 példányban kinyomtatták.

32 A választói névjegyzékből kimaradtak május 5-éig tehettek bejelentést a kerületi választmányoknál, míg a névjegyzékbe felvettek ellen a Közp onti Választmányná 1 élhettek panasszal. A törvényi szabályozás egyik sajátossága, kogy a júniusban megrendezett országgyűlési választások esetében az enykébb vagyoni cenzus eredményeként 2040 fő, míg az önkormányzati választások szigorúbb vagyoni felt ételei következtében kevese bben, 1896 fő rendelkezett választójoggal.

34 Székesfehérvár lakosságának mintegy 10%-ára terjedt ki a választójog. Az 1846 augusztusában választott ekkor leköszönő tisztikar számadásait és a város kiilönféle pénztárait május 6-án ellenőriz Lék. A korábbi gyakorlat szerint a tisztújításra addig nem kerülhetett sor, amíg a számadásokat át nem vizsgálták. A feudális korszak közigazgatásának legfelsőbb városvezető testülete a „közös ülés" 1848. május 7-én ülésezett utoljára. A nyilvános ülésen jelentős számú hallgatóság jelent meg, hiszen április 18-át követően mind a tanácsi, mind a közgyűlési üléseket nyilvánosság mellett tartották.

30 À részt vevők követelésére visszatértek a városban oly nagy visszhangot és megosztottságot okozó április 5-i népgyűlési határozatra. Mint ismeretes a városi népgyűlés ekkor katározott, a zsidók eltávolításáról, a határozat szerint 3 nap alatt kellett elhagyniuk Székesfehérvárt. A népgyűlés határozatát végül Pulszky Ferenc miniszteri biztos vonatta vissza, április 9-én a Megyeház téren tartott újabb népgyűlésen. Ezt követően jelentős sajtóvita keletkezett, hiszen az országos sajtóorgánumok egy része a város tanácsát vádolta meg a törvénytelen határozat hozatalával. Más levéltári forráso kból viszont tudjuk, kogy a tanács nem volt jelen a Városháza udvarán tartott népgyűlésen.

36 À tanács és a város polgárai, de a március 16-án szervezett ún. csendbizottmány között ekkor mélyültek el, a korábban is már lappangó ellenté-