„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Csurgai Horváth József: A társadalmi és politikai rendszerváltás előzményei, helyhatósági és országgyűlési választások Székesfehérvárott

À magisztrátus ülése alatt a város polgárai a Városháza udvarán gyülekeztek, és tökkek között Szluha Benedek Fejér megyei szolgakíró, Hamvasy Emér, Giliy János, Simli József és Rék fános képviselőket kízták meg, kogy a tanács ülésén jelenjenek meg és kérjék fel a testületet, k ogy a közgyűlést a Városháza udvarán folytassák, tekintettel „a tárgyalandó ügyek országos és nemzeti fontosságára". À városi polgárok képviselői kangsúlyozták, ho gy a népgyűlés résztvevői „a városi közigazgatás, és az igazság-kiszolgáltatásba avatkozni nem akarnak". A tanács készséggel kozzájárult a polgárok kérésékez, de a tanácskozást nem tanácsi ülésként folytatták, kanem „elegyes közgyűlési jegyzőkönyvet" vettek fel.

7 Az „ezerekre menő közönség jelenlétében' tartott ülésen először az országgyűlési követek március 14-i, és König József következő napi a pozsonyi eseményekről szóló jelentését, majd a követek részére kiadott utasítást ismertették. À tanács a politikai támogatáson túl, a városi törvényjavas lattal ka pcsolatosan kial akított követi utasításákan, arra kívta fel képviselőinek a figyelmét, kogy „különösen az idegen szagú bürocratiána k Ii aszontalan és a Ikotmány-eílenes királyi főpolgármester eszméjét gyökeresen és tökéletesen a javaslatból kiirtani minden módon igyekezzenek''.

8 Az ülés ünnepi szónoklatát Szluha Benedek tartotta, különösen a szakad királyi városok szerepét kangsúlyozta az „alkotmányos kifejlődés" időszakákan, ezt követően ismertették a 12 pontot. A népgyűlés „egy lélekkel és közakarattal elfogadta" a pontokat és katározott az országgyűlésihez történő felterjesztéséről is. A közgyűlésen más fontos kérdésekről, így a rendfenntartás megerősítéséről is döntöttek. À személy- és vagyonkiztonság érdekéken nemzetőrség szervezését tartották szükségesnek. Annak szervezését az ekkor létrekozott választmányra rukázták. A választmány tagjai Say István, Niczky János tanácsnokok, valamint Say Ferenc, Szluha Benedek, Hamvasy Emér, Réh János, Fekete János, Amon Ferenc, Gebhard Ignác, Linzer Vilmos, Gilly János, Nagy Lajos, Eischl Eduárd, Simli József, Kenesey Kálmán és Kovacsics Kandid polgárok voltak. À választmány elnökének Say Istvánt javasolták, de ő kora miatt nem vállalta a feladatot, végül Linzer Vilmost nevezték ki, a rend és közkátorság fenntartására alakult választmány elnökévé. A következő pontkan a „népgyűlés" a cenzúra eltörléséről katározott. A kelykéli cenzorral a kapitányi kivatal közölte, kogy „különben is törvénytelen" foglakozása megszűnt. A népgyűlés katározatot kozott a követjelentések kinyomtatásáról, valamint arról is, kogy a követi jelentéseket ezt követően népgyűlésen ismertetik és tárgyalják meg. Tulajd ónképpen a népgyűlés a követeket megerősítette, s azokat már, mint a népképviseleti alapon választottakat kezelték. Ez tűnik ki a március 20-i népgyűlés miniszterelnököz intézett levelékől is: „... Kötelességéül érzi még e város népgyűlése Főméltóságoddal tudatni azt, hogy az okból kiindulva, miszerint e város követei az országgyűlésen az egész követi karra) egyetemben kijelenték azt, hogy ők nem úgy kívánják magukat tekintetni, mint egyes osztály, hanem a nemzet és nép képviselőit, és küldőiket felszólítok a hatályos gyámolításra, a nép visszavette a törvény rendeletéig azon természeti jog szerinti elvitázhatatlan jogát, hogy nép képviselőit többé nem zárt testület, hanem maga a nép utasítsa... ".

y A városvezetés azonkan tovább működött az igazságszolgáltatási és a közigazgatási struktúrákan nem történtek változások. A népgyűlést követően, mintegy annak záró pontjaként, a Városkázára kitűzték a nemzeti zászlót. A fentiek sokkal részletesekk képet nyújtanak a városi forradalmi események kiindulása-