„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban
közösség számára tiszteletre méltó képviselő-testületi tagról, s ugyanakkor mint a görögkeleti gyülekezet kuzgó lelkészéről emlékeztek meg. Például állították mások elé, mert vagyonának nagyokkik részét közcélokra kagyományozta. 85 Éppen 1848-kan építtette Dogáh asszony kagyatékákól a ráctemetői kápolnát. 86 1851-k en szentelték Székesfekérváron kudai kerületi esperessé. 87 A székesfekérvári szerkek nem csupán Jellasics megszállását, és katonái önkényeskedéseit kellett kogy elszenvedjék a tökki fel íérvárival együtt, hanem azo kat a váciakat is, amelyek kamarosan érték őket. Szomorú és sajátos epilógus, kogy a nagy megkönnyekkülés, a pákozdi csata (szeptemker 29.) és Jellasics kelyőrségének lefegyverzése (októker 3.) után, olyan események után tékát, amelyek kapcsán joggal gondolkattak saját kősiességükre, súlyos vádakkal, kazaárulással illették Székesfekérvár és Fejér megye vezetőit és népét. Tóth Lőrinc és Madarász László azt kifogásolta, kogy „tárt karokkal" várták, és élelmezték Jellasics csapatait. 88 A vádak, és az „ügy" kivizsgálására kiszállt kormánykiztosok itteni tevékenysége valósággal megkénította a tisztikart, pedig most, az újakk támadás előestéjén ismét az erők koncentrálására lett volna szükség. 89 A székesfehérvári szerbek asszimilációjáról 1848-as állásfoglalásuk kapcsán foglalkoznunk kell a görögkeleti szerkek asszimilációjának kérdésével. Feltétlenül fel kell vázolni azokat a tényezőket, amelyek közrejátszottak akkan a tényken, kogy a sokkal polgárosultakk és lényegesen nagyokk létszámú székesfekérvári német közösség már a 19- század közepén lényegéken asszimdálódott, míg a szerkek esetéken erről csak a századfordulón, vagy inkákk századunkkan keszélketünk 90 , amikor számuk amúgy is erősen lecsökkent. A keolvadási folyamat egyik legfontosakk gátja éppen az volt, kogy a ketelepítésüket elkatározó császári akarat kazájuktól távol is tudatosan és politikai okokból egy tömkken, közösségenként ókajtotta a szerkeket letelepíteni. Kiváltságaikat is politikai egységken élvezkették, az érte járó szolgálatok is állandó összetartást, sőt, ami a katonáskodást illeti, állandó gyakorlatozást igényelt. A fekérvári rácok is egyken adóztak 17Ó7 után az illír Légió fenntartására: az ún. légióadót a város egyken szedte ke tőlük. 91 Egy tömkken tartásukat nagykan elősegítette az a szokás, ami már a török alatt jellemző volt: a segédnépek a külvárost, elővárost, tökk kelyen a Rácvárost lakták. lermészetesen különállásukat erősítette okjektíve a letelepedésüket körülkástyázó privilégiumaik sora, illetve elkeseredett évszázados karcuk ezek realizálására. Kül önköző, eltérő történelmi körülmények között ide kényszerülő csoportj ad? elt en > módon viszonyultak környezetükköz — s a kefogadó közösségek is eltérő módon fogadták őket. Merev válasz tófal a török oldalán karcoló, a letelepedett életmódot nem ismerő, főleg állattartáskól élő rácok és a magyar örökös jokkágyok illetve a rácokat is adóztatni akaró magyar földesurak között volt. 92 Ezek a csoportok könnyen továkkálltak, területünkön csak egy-egy leszakadt töredékük maradt meg. Ugyancsak éles ellentét állt fenn a császári kaderő kötelékéken karcolókkal, dúlókkal szemken, kiszen ők végső soron a császári erőszakszervezet csápjai voltak a magyar lakosság szeméken. Sokkal könnyekken meggyöke-
