„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban

Amikor tékát a császár e kívánságokat változtatás nélkül az 1Ó90. évi kiváltságlevélke foglalta, tulajdonképpen kizánci tkeokratikus elvekken gyökerező s a török uralom alatt kialakult sajátos önkormányzati rendszernek adott kelyet nyugati jellegű egykázi és állami kerendezkedés jogilag körülkatárolt keretei között. ALZ l690-es évek továkki kiegészítő privilégiumai is az autonómia erősítését, az érsek kataimának növelését célozták, kogy a bevándorolt nép szét ne széledjen és megőrizze karci kedvét a török ellen. Mikor azonkan le kellett mondani arról, kogy a szerkeket visszavezessék ősi kazájukka, Bécs már arra törekedett, kogy a harcias népkői katársávot létesítsen a déli végeken, olyat, amely a megkízkatatl annak tartott magyarságot elvágja a töröktől. Kaunitz még a 18. század derekán is hangsúlyozta, kogy a szerkség katkatós védőfal a török ellen, s erőteljes eszköz a Magyarországon leketséges felkelések megelőzésére és leküzdésére. A Rákóczi-szakadságkarc elleni szerk akciót 1706-kan a kiváltságok megerősítése követte. A „neoacquista' (új szerzeményi), azaz a töröktől visszafoglalt részeken az ország testéke, annak alkotmányán kívül álló, ezzel össze nem férő kiváltságos tömk ékelődött Bécs érdekeinek biztosítására. Ennek kifejezője volt, kogy I. Lipót császár „külön politikai nemzetként fogadta őket, s így kivonta a magyar kormányszervek és a vármegyék hatósága alól s ügyeik intézését saját hatáskörükké utalta ",

39 A kiváltságok birtokában így talált szilárd talajra Magyarországon s vált itt a szerb nemzeti öntudatosodás és politikai törekvések fő kordozójává az ortodox szerk egykáz. Fontos itt megjegyeznünk, kogy az I. világkákorúig a magyarországi volt az ortodoxia legnyugatibb eg yházi szervezete.

40 Amikor a pátriárka, vagy metropolita (magyarul mindkettő érsek) egykázának autonóm jogaiért szállt síkra, a vallási köntös egyúttal nemzeti igényeket rejtett, s szavának különleges súlyt adott, kogy részken egyszerre beköltözött, egy fő vezetése alatt álló, különállásán féltékenyen őrködő nép áll mögötte. A kiváltságok, amelyek rendi különkség nélkül valamennyiükre kiterjedtek, a kazai szerkeket zárt egységgé, egyetlen politikai tömkké kovácsolták.

41 A bécsi udvarban a szerbséget nem Magyarország részének, kanem az uralkodó káz patrimóniumának tekintették, amely a magyar rendi igazgatástól nincs függésken, kanem kizárólag a császár jogkatósága alatt áll, s amelynek ügye a magyar érdekektől független „austriaco-politikum". A császárral kötött megállapodásnak korlátokat szakott, kogy a magyar király kezét kizonyos fokig megkötötte a rendi alkotmány, az egyeduralmát és anyagi érdekeit védő katolikus klérus és a vármegyék autonómiája. Ebből a helyzetből a szerbség részéről teljes önállóságra törő politikai igények, a magyarsággal pedig újabb és újabb öszszeütközések fakadtak. Az igények már a Rákóczi-szakadságkarc alatt, a Csernovics kalálát követő metropolita-választó gyűlésen megnyilatkoztak. A magyar uralkodó osztály privilégiumaik becikkelyezése elől is elzárkózott, kolott a szerkek már azt kívánták, hogy követekkel képviseltetkessék érdekeiket a magyar rendi országgyűlésen. E két alapállás között átkidalkatatlan volt a szakadék, illetve azt csak az uralkodói kegy vagy szigor volt képes ideig-óráig átkidalni. A szerkek nem ok nélkül tartották a törvényken nem kiztosított, pusztán császári kegyre épülő kiváltságaikat ingatag alapnak. A bécsi udvar részéről már 1729 tájáról érezhető volt a Lipót-féle privilégiumok korlátozására irányuló törekvés. Mindenekelőtt a metropolita hatalmának szaktak katari; meghagyták neki, kogy világi dolgokká ne avatkozzék, már