„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Mózessy Gergely: A székesfehérvári egyházmegye 1848/49-ben

Pesten rákos koclott. 1850 januárjákan ítélte el a haditörvényszék, felhozva ellene, hogy „papi hatalmával visszaélve három ízben prédikált a császáriak és az oroszok ellen ". Ezek a beszédek még 1849 júliusában hangzottak el Fehérváron, a belvárosi illetve a felsővárosi templomban. Pados keresztes hadjáratként aposztrofálta bennük a muszkák elleni küzdelmet. Enyhítő körülményként csak „meggondolatlanságát, fiatalos könnyelműségét" (29 éves) számították fel, kényszerre hiába hivatkozott. Platévnyi, vassal szigorított várfogságra ítélték. Másfél évet Munkácson, másfelet Olmützken töltött le, 1853-ban kegyelemmel szabadult. Papi beosztást azonban az abszolutizmus idején — eltekintve rövid hantosi adminisztrátorsá gátol — nem kaphatott. így Csurgón gróf Károlyi György gyermekeinek nevelőjeként dolgozott, majd orvosi doktorátust szerzett. A kiegyezést követően reha bilitál ták: bár 1807-ben külföldi tanulmányútra készült, Jekelfalusy Vince püspök kérésére letett tervéről, és elvállalta a zsámbéki plébániát. Helyettes esperes is lett. A katolik us autonómia kongresszus kudarca, melyen jegyzőként tevékenykedett, oly fokig elkedvetlenítette, hogy minden tisztségétől megvált 1872-ben. Utazni kezdett (a skandináv országo kat dletve T orökországot járta be), majd a Badacsony tövében, Nemestördemicen letelepedett, s gazdálkodóként és praktizáló orvosként fejezte be hosszú életét 1892-ben.

46 Mikalik vagy Mikálik Györgyöt 1835-ben választotta Székesfehérvár városa, mint kegyúr a székesegyház plébánosává. 1848-ban lett kerületi esperes. Mint azt a Farkas Ferenc által 1848-49 fordulóján írt sürgető levelekből sejthetjük, eleve nem volt szívélyes viszonyban helynökével. A nagyprépost türelmetlen volt, nehezen viselte a kezdő esperes csetlésbotlásait, késlekedéseit hivatali teendőiben. Mihalik Györgyöt az 1848 októberében kitört városi horvát-ellenes felkelésben való aktív részvételéért hurcolták meg. A kanonokokkal együtt fogták el és vitték Pestre 1849 augusztusában. Mivel azonban a kérdéses felkelés idején két horvát tisztet a plébánián bújtatva mentett meg a népharag és a felkoncolás elől, megmenekült. Elmebetegnek mondták a hatóságok előtt a tanúk, ez is segítségére lehetett. 1850 októberében hunyt el, viszonylag fiatalon: mindössze 58 esztendős volt. Nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy a meghurcoltatás roncsolta egészségét.

47 Sajátos Mihalik káplánjának, Molnár Jánosnak története is. A fiatal pap mar 1848 nyarán tábori lelkésznek akart állni, de Farkas Ferenc ezt kifejezetten megtdtotta neki. Szeptemberben készséggel vállalkozott arra, hogy a ho rvát betörés megállítására népfelkelést hirdessen meg a szószékről. Erre persze mindenki emlékezett, természetes tehát, hogy 1849 áprilisában Gaál Eduárd királyi biztos el akarta távo líttatni a városból. Ráck evei káplánnak kinevezve akarta száműzni az osztrák óhajt hűségesen teljesítő nagyprépost-helynök. Molnár védekezésének érvelése megegyezik Padoséval: ő sem akarta vdági hatóság nyomására egyházi állását elhagyni. 1849- július 2-án azután tábori lelkésznek állt. A bukás után 1850 novemberéig bujkált Arad megyében, ám végül elfogták és Nagyváradra vitték. Hamarosan szabadult, de mivel mar volt konfrontációja az egyházmegyét vezető helynökkel, meg sem próbált visszatérni. A szomszédos győri egyházmegye kötélékéh e kérte felvételét. Kövesden szolgált évekig. „Hővágya" maradt azonban visszatérni egyházmegye] éhe. De ez csak nagysokára történhetett meg. „.. .egykor nyakas va lék egész a tisztelet elfelejtéséig, ugy ezentúl, és naponkint meg újult erővel nyakas legyek Méltóságod iránti forró tiszteletem tanúsításokon ! '— írta lelkendezve, mikor végre bíztatást kapott öccsén keresz-