„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Mózessy Gergely: A székesfehérvári egyházmegye 1848/49-ben
nál lazítással, izgatással, az uralkodó elleni karcra kuzdító prédikáció tartásával, a függetlenségi nydatkozat kihirdetésével vádolva őket. À császáriaknak tökk se kellett, 1849- július 11-én kiszálltak Csákkerényke, és azzal a mesével, hogy haldoklókhoz hívják őket, makkal vitték a két gyanútlan papot, akik csak Mórra érkezve értették meg, hogy foglyok. Másnap Nagyigmándon tartották a pernek titulált félórás tragikus színjátékot, melyken semmi sem segíthetett a lelkészeken. Manskarth Antal például kizonyította: a kérdéses prédikációt az öt vádlója közül károm nem is hallhatta, hiszen a fehérvári körtönken ült az adott időken, a negyedik „tanú" pedig vak, aki nem tudj a: mi a pap kommentárja és mi a proclamatió-szövege, amelynek felolvasása elől nem leketett menekülni. A két halál os ítélel után csak végrendelkezésre volt idő. A plékániakertken végezték ki őket. Estig temetetlenül hevertek, mindenféle szertartás nélkül. Csak éjjel kapott engedély Mester István, a kelyi plébános elföldel ésükre. 31 Másik vértanúja egyházmegyénknek Streitk Miklós vérteskoglári plékános. Ol káplánjával, König Mórral együtt fogták el Windisckgrätz csapatai és hurcolták őket a NeugekäudeLa. Perükre 1849 szeptemkerének elején került sor. A fő vádpontok ellenük a rendeletek kikirdetése, a nép karcra tüzelése, a magyar győzelemért való imák mondása voltak. Az alakoskodásra és kazugságra képtelen Streitk sok mindent kevallott, de tagadta a lazítást, és felkozta mentségére, kogy ő sekesült korvát katonát is látott el. Végül az ítélet a függetlenségi nydatkozat templomkéli kikirdetéséken és magyarázatákan, fegyveres felk élésre kíztatáskan marasztalta el őket. Streitk-et akkan is kűnösnek találták, kogy a népet fegyverkasználatra oktatta (annyit mon dott ugyanis, kogy ne tegyék tönkre a kaszákat azzal, kogy kiegyenesítik, inkákk a vasvillákat szereljék kosszú nyélre...). A kaditörvényszék őt kötél általi kaláka, káplánját vagyonelkokzásra és évi vaskan töltendő várfogságra ítélte. Kempen kagyta jóvá az ítéleteket, de kegyelemkői Streitkét golyó általi kalálra változtatta. 1849- szeptemker 7-én végezték ki a Neugekäude udvarán. Czigler tákori esperes a katonák lefokozásának mintájára levétette róla a reverendát is, és civdkcn kellett a kivégzőosztag elé állnia. Az első sortűz nem okozta kalálát, ezért közvetlen közelről röpítettek golyót fejéke. Holttestét 1868-kan Damjanick tákornok özvegye exk urna Itatta, és ma a Kerepesi temetőken nyugszük. 32 Érdemes elgondolkodni azon a tényen, ko öv a két vértanú családja — ezt nevük mutatja leginkákk — németajkú, és állomáskelyük is kifejezetten svák, vagy jelentős svák népességgel rendelkező falu volt. Könnyen elképzelkető, kogy a két pap elítéléséken szerepet játszott ez a tény. Hiszen kizonyára nagyokk elrettentő erő rejlik két olyan emker kivégzésken, aki etnikailag a kódítók közül való. A kérdést az irodalom vetette fel, Sókor Antal „Perelj, Uram" című kisregényéken kukkan fel ez a motívum mellékesen, és a történettudomány máig adós a válasszal. 33 Források kíján kizonyítkatatlan, ám elképzelkető a példastatuálás alanyainak kiválasztásákan egy dyen szempont. Meghurcoltak A Streitk Miki ós ügyéken érintett és várfogságra ítélt káplánnak, König Mórnak szintén érdekes a sorsa. Öt az 1848-as év még Bécsken találta, teológiai doktorátusának megszerzése után, augusztuskan tért k aza. Jelentkezett a kelynöknél, állomáskelyet kért, melynek
