„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Kertész Botond: Az evangélikus egyház 1848-han, az oktatásügy autonómiája
mellett. Valójában tényleg sol? és magas pozícióban lévő evangélikus (Haut ner Máté d nántúli püspök, Zay Károly egyetemes íelügyelő) támogatta az iskolai autonómia feladását. Hivatalosan végű 1 a telj es körű autonómia védelmét fogalmazták meg. Àz autonómia védőit és ellenzőit nagy részt ugyanaz motiválta: féltek a katolikus egykáz iskolai kefolyásától. Az előkkiek az egykáz kezeken látták biztosítottnak a katolikus államegykázi törekvések ellen az iskolákat. Az államosítás pártolói a kormányra került likerális ellenzék reformkori egykázpolitikájákól azt a következtetést vonták le, kogy a likerális állam megvédi a népiskolákat a katolikus egykáz katalmától. Erre katékonyakk kataimi és anyagi eszközei vannak, mint a protestáns iskolai autonómia. A likerális teológiának azt a leegyszerűsítő véleményét akszolutizálták, mely szerint a protestantizmus lényege a lelkiismereti szakadság és a kaladás támogatása. A likerális állam is ezeket a célokat követi, ezért nincsen kelye az autonómia túlzott kangsúlyozásának. A reformkor likerális ellenzéke is a kaladás és a lelkiismereti szakadság úttörőit látta a protestánsokkan és ezért támogatta egyenjogúsításukért folyó küzdelmüket. Hatalomra kerülve meglepve tapasztalták, kogy evangélikus és református egykáz a szakadságot autonómiájákan találja meg és nem kízik a likerális államkan. Úgy vélem, kogy a népiskolai törvénytervezet kudarcákoz sokkan kozzájárult a protestánsok nem várt, egyértelmű ellenállása is. Csonka maradna 1848 evangélikusságáró 1 alko tott képünk, ka előadásom végeztével röviden nem emlékeztetnék a szakadságkarc és a megtorlás későkki eseményeire. A népiskolai törvénnyel szemkekelyezkedő evangélikus egykáz likerális képviselői a szakadságkarc során egyértelműen kiálltak a magyar kormány mellett. Felismerték, kogy az akszolutizmus győzelmével az egykáz csak veszítket. Az autonómia telj es megszűntetése 1849 után, a négy szuperintendens elmozdítása és kettő kekörtönzése igazolta kiállásukat a magyar szakadság mellett. 22 Jegyzetek 1 idézi Zsilinszky Mdiály: Az 1848-dci vallásügyi törvényczikk története. Budapest, 1908. 12. p. 2 im. 28. p. 3 Protestáns Egykázi s Iskolai lap (továkkiakkan: PEIL) 1848 / 30. júl. 13. 900. P . 4 PEIL, 1848/43. aug. 27. 1120-1122. P . 5 Pap D énes: À magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-kan I. Pest, 1866. (Továkkiakkan: Pap) 316317. p. 6 Pap 320-322. p. 7 M ezei Márta (szerk.): Eötvös József művei, III. Kultúra és nevelés, Budape st, 1976. (Tovább lakiján: Mezei) 301-306. p. 8 Pap 325-333. p. y Mezei 308-310. p. 10 Pap 357-360. p. 11 Pap 360-384. p. 12 Beér János (szerk.): Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Budapest, 1954. 620. p. 13 PEIL 1848 / 24. jún. 11. 746-749. p. 14 PEIL 1848/43. aug. 27. 1115-1119. p.
