„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Kertész Botond: Az evangélikus egyház 1848-han, az oktatásügy autonómiája

végezze. A tanítókat az állam képezze, és a község fizesse.

13 Haukner véleménye sokkan megegyezett a későkk kenyújtott törvényjavaslattal, seit radikálisakk, amennyiken a felekezeti népiskolák teljes megszűntetését kívánta, annyikan mégis visszafogottakk, hogy a tanító iclekezetét a tanuló k tökk ségének felekezetékez kötötte. Vecsei József dekreceni professzor cükke már a törvényjavaslat elhalasztása után látott napvdágot. A szerző úgy vélte, hogy az egyenlőség és testvériség korákan az iskolaügyken sincs kelye a felekezeti szellemnek. À tudományok haladását fékezi a felekezeti iskolák rendszere, hiszen a tudomány és a művészet egyetemes, nincsen felekezeti kötöttsége. Az iskolák legfőkk feladata a tudomány, a kaladás, a felvilágosodás szolgálata, amit a fel ekezeti megkötöttség gátolt, ezért kelytelen ellenezni protestáns részről az is kólák áll ami tenntartását és irányítását. A mai felvdágosult kormány és alkotmány mellett nem kell félteni az oktatást, a protestantizmus által is képviselt haladási fogják terjeszteni a közös iskolák.

14 A. protestáns autonómia kelyett azt a klasszikus likerális teológiai nézetet kangsúlyozta \fecsei, hogy a protestantizmus — haladás és ezt a haladást legjokkan az állami iskolák képviselhetnk. A fentekk már idézett, talán Zay Károly által írt enkk az oktatást is az állam kizárólagos feladatának tekintette. A felekezeti iskolákat — nemcsak a népisko Iákat - „status in statu nak tekintette, amelyek megkontják a nemzet egységét.

15 A már szintén idézett Ballagi Mór az egykázak iskolai autonómiája me llett állt ki és két tanulmánykan közölte átfogó reformjavaslatait. À földműves, a polgári-kereskedelmi, illetve az értelmiségi képzést e llátó kumán iskolák szétválasztását javasolta a középfoktól kezdődően. Az óvodákkan és az elemi iskolákkan tervezett minden társadalmi réteg számára közös képzést, hogy a nemzeti műveltség közös alapjait minden társadalmi osztály együttesen sajátítsa el. Az elemi iskolák feladata elsősorkan a kazafias nevelés, másodsorkan a mindenki számára fontos alapismeretek, olvasás, írás, számolás és éneklés elsajátítása. A népiskola utáni, iskolán kívüli népnevelést nagyon fontosnak tartotta, és a lelkészekre kízta, ebben látva az egykáz jövőjét, mondván: „mind az agyház, mind a nép érdekében az egyháznak a mennykői a földre kell alászállnia, kogy katkasson", Ballagi Mór gondokkodásákan tékát jól megfért egymás mellett az egykáz teljes, egykázi és iskolai autonómiájának gondolata azza 1, ko gy ez az autonómia ne elzártságot, kanem nyitottságot jelentsen a társadalom aktuális proklémái felé. A különköző társadalmi rétegeket közösen nevelő népiskolákat meghagyta felekezetinek, hogy a „jezsuitizmus véletlenül se szivárogkasson ke falai közé. À főiskolákat viszont felekezeten felülieknek tervezte, de a kötelező tanrendszer kevezetését nem javasolta a minisztériumnak sem. Az iskolák ellenőrzésének javítására szorosakk tankerületi kálózatot tanácsolt kiépíteni. Az iskolakálózat arányosítását is engedhetetlenül szükségesnek tartotta.

16 Ballagi tékát nem kízott az állam erejéken, hogy a protestáns értékeket meg tudja védeni a felekezetdeg közös népiskolákkan is, a tudomány kaladása érdekéken azonkan hasznosnak tartotta, ha a főiskolák felül emelkednek a vallási különkségeken. Jakakfalvy András református egyháztanácsos cikke, amely Székács József pesti evangélikus lelkész, lapszerkesztő véleményét is híven tükrözte egy szerkesztői megjegyzése szerint, az iskolák autonómiáját védte, mondván, kogy nem mindig Eötvös formátumú személyiség lesz a kultuszminiszter, aki garantálja, kogy a közös iskolák a haladás ügyét fog-