„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Kertész Botond: Az evangélikus egyház 1848-han, az oktatásügy autonómiája
KERTÉSZ BOTOND Az evangélikus egyház 1848-b cl M , az oktatásügy autonómiája Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetének evangélúkus vonatkozásai nincsenek kellőképpen feldolgozva. Pedig 1848/49 nemcsak azért nevezetes a magyarországi evangélikusság számára, mert a forradalom és szakadságkarc leg főkk vezetői között sok evangélikust (Kossutk, Görgey, Petőfi) találunk, vagy mert a magyarországi felekezetek közül az evangélikusokat sújtotta leginkákk a megtorlás 1849 után, amennyiken mind a négy egyházkerület püspö két felfügg esztették állásákól és ketten körtönküntetést is szenve dtek. Fontos egykáztörténeti esemény 1848/49 azért is, mert Ma gyarországon ekkor kiztosította először törvény a teljes vallásszakadságot az evangélikus egykáz számára is. Az 1848 -as polgári átalakulás során újra kellett értelmezni egykáz és állam, ill etve az egyes felekezetek egymáskoz való viszonyát is. Előadásomkan 1848 evangélikus egykáztörténetének azt a részét szeretném kemutatni, amely a legkomolyakk konfliktust jelentette állam és evangélikus egykáz között a forradalom és szakadságkarc idején. Ez az evangélikus egykáz oktatási autonómiájának sorsa volt, amely elsősorkan a népiskolai törvény vitája folyamán vált kérdésessé 1848 augusztusákan. Ha az evangélikus egykáz kelyzetét az oktatásügy szempontjákól vizsgáljuk meg a 19század második feléken, akkor két dolg ot kell figyelemke venni. Az egyik a protestánsok egyenjogúságának kiánya, a másik pedig az autonómia kérdése. A reformkori országgyűlések állandó kérdése volt a protestáns egykázak kelyzetének rendezése, a katolikus államegykázzal való egyenlőtlenségük megszűntetése. A szakadelvű ellenzék felekezeti különkségre való tekintet nélkül elvi és gyakorlati okokkól egyaránt a protestánsok vallásszakadsága mellett állt ki. A katolikus Deák Ferenc már 1833-k an így nydatkozott: ,A polgári társaság czéljaival egyező minden szabadságot és így a vallás szabadságát is, sérthetetlen szentség gyanánt tisztelem"'.' Az, 1844-es országgyűlés végül a protestánsok gyakorlati panaszainak nagy részét orvosolta, de a katolikus egykáz államvallás jellege sértetlen maradt. A teljes vallásegyenlőséget végül az 1848. évi 20. törvénycikk kiztosította Magyarország történetéken először. A törvény 2. paragrafusa szögezte le, kogy a kevett felekezetek (katolikus, református, evangélikus, unitárius) között „tökéletes egyenlőség és viszonosság állapítattik meg". Al rarmadik paragrafus arról rendelkezett, kogy a kevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségleteit ezentúl az állam fogja viselni. A törvény kötelezte a minisztériumot, hogy az illető felekezetek meg kall gatása után ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazásáról a legközelekki országgyűlés elé részletes törvényjavaslatot nyújtson ke. 2
