„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Bana József: Rónay Jácint a forradalom egyházi főszónoka

ra azt jegyezte meg Kossutk: „Beszéd, küzdeni fogunk életre, kóláira!" Lukács augusztus lien újkól meg akarta keresni Kossutkot, de azt a felvilágosítást kapta, kogy a kormányzó elutazott és senki nem tudja ková. Rendelet volt a városkan, kogy csak azok maradkatnak, akik az őrizetkez tartoznak. Egy óra múlva Gyorokra mentek s onnan augusztus 12-én Vdágos felé indultak. Rónay mindenét egy Markovitsné nevű asszonyságnál kagyta, akinél lakott, csak egy kis kézitáskát vitt magával és nékány inget. Â világosi út kétségkeejtő állapotokat mutatott. Már Vdágoskoz közel értek, md?or egy zsidó kórkereskedő jött Lukácskoz, akivel, mint felszerelő-kiztossal, tökkször volt dolga és azt mondta: „Kossutk Lajos menekül tökkedmagával Törökország felé; Radna vidékén találkoztam vele, de úgy át vo lt alaki tva, kogy alig ismertem rá. Blogyan, kiáltott felkétségkeesetten Lukács, a kormányzó feladja ügyünket, s minket, jó karátait, akik oly kíven szolgáltuk a kazát. Ide rendel a pusztulás, szégyen terére, kogy őkönnyekben menekülkessen!" Késő este érkeztek a vdágosi tákorka, s ott megkallották a szomorú kírt, kogy másnap, 13-án, Görgey leteszi a fegyvert az orosz előtt. Kétségk eesve néztek egymásra a jó karátok, könnyke lákadt szemekkel mondták: „Hát így megy tönkre min goson Pöltenkerg, Rónaynak azt mondta, kátran menjen vissza Győrke. Ekken Rónay nem kitt. Világost elkagyva augusztus 15-én értek Lessipusztára, Lukács Sándor egyik ismerősékez. Igen szívesen fogadták őket, s együttesen elkat ározták, kogy a nagyokk kiztonság miatt megváltoztatják nevüket: Lukács Sándor Lakatos Samu, Rónay pedig Hegyi Rudolf nevet választott magának. Rónay szomorú kírt kapott Czuczor Gergely felöl, aki önként feladta magát és katévi várfogságot kapott. Rónay 1850. május 26-ig Magyarországon bujdokolt, legkoszszakk ideig, mint gyógyszerész, Nád udvaron tevékenykedett. A. polkorai állomásnál lépte át a magyar katárt. „2ú! a katáron még egyszer megálltam, s visszatérve egy maroknyit a kaza földjéből keblemre rejtettem; őrizni fogom, mint szent ereklyét e nehéz pillanatok emlékéül' Rónay továkki életének ismertetése, már egy újakk, következő előadás témája lek etne. Ez egy rendkívül gazdag élet, amely Rozsonykan 1889- április 17-én ért véget. Meggyőződésem, kogy Rónay munkássága még továkki tanulmányozást érdemel. Előadásommal igyekeztem a szakadságkarc egykázi főszónokának emléket állítani. Felhasznált irodalom: Ácsay Ferenc: Rónay Jáczint János élete. Győr, 1908. Győregykázmegyei Könyvsajtó 41-58. p. Csurgat Horváth József: Rónay Jácint. Árgus 1998. 2. szám 69-70. p. Lausckmann Gyula: Székesfekérvár története. IV. kötet. Székesfekérvár, 1.996. 303306. p. Rónay Jácint: Napló. (Sajtó alá rendezte Hölvényi György) Bp.-Pannonkalma, 1996.