„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Bana József: Rónay Jácint a forradalom egyházi főszónoka

fogságból. Rónayt a térparancsnokságkoz érve az az örömkír fogadta, kogy Görgey leverette Czuczor kezéről, lakáról a vasat és megtörve, de élve küldte a költőt Restre. Rónay sietett utána és mikor me étalai ta igaz karáti szeretettel korultak egymás kékeiére. Délután sétálni indultak, de csak lassan lépkettek, mert Czuczor lakait a láncok nagyon megviselték. Amikor a városkáztérre jutottak, Szentpéterivel találkoztak, a Nemzeti Színkáz tagjával, aki a közönség szeme láttára korúit térdre Czuczor előtt. A tömeg éljenzésken tört ki, körülvették őket és csak nagy nekezen kírtak a mellékutakon szállásukra menni. Buda visszafoglalása nagy öröm volt ugyan; de ez az öröm sem volt igazi. Másnap Lukács Sándor elkeseredve mondta Rónaynak, kogy Görgey nem akarta átengedni az egyik kud ai laktanyát sem rukatárul. Szerinte jokk lesz, ka a rukatár továkk is szakadon lesz, legalákk könnyekk lesz vele továkkállni. Rónayt ez a pár nappal előkk szerzett tapasztalat után nem lepte meg. A kéke csak ideiglenes volt, mindkét fél a továkki karcra készült. Május 29-én Lukács Sándor azt adta tudtára Rónaynak, kogy kivatalosan népszónoknak nevezték ki Győrke. Másnap elkagyta Restet, Győrke indult és megérkezve elfoglalta a számára rendelt lakást a Püspökvárkan. Egy nappal későkk megkapta az íráskeli utasítást. Kötelessége volt felszólítani az összes lelkészt, kogy kuzdítsák a népet esetleg általános felkelésre. Al elkészek ketenként egyszer kötelesek őt tudósítani az állapotokról, az előkészületek sikeréről. A győri káptalant feleskette az alkotmányra. Az utasítások kangja rávallott Lukácsra; az általános felkelésre való kivatkozás igazolta előtte a szárnyaló kíreket, miszerint az orosz ketör Mag yarorszagra. Mi lesz ennek a vége? Reményét azonkan nem vesztette el. „Hányszor állt már a magyar sírja szélén és mindig volt ereje kiküzdení magának az életet! A keserű kangulat mellett is kozzáfogott a rákízott teendőkköz, megírta felszólítását a magyar papságkoz. Plakát okon szólította fel őket június 8-án a magyar kaza szeretetére. Megemlítette a magyar szakadságért való küzdelmet, amelyken a magyar nemzet egész Európa tiszteletét vívta ki, buzdította a papságot, kirdessék a népnek, kogy minden magyarnak szent kötelessége élni a kazáért, de kalni is, ka kell. „Hirdessék nekik a testvériséget és egyenlőséget, kirdessék, kogy Isten és emker előtt egyformák, bármily vallásúak is különben... Vallási dolgaikat intézzék önök a fennálló törvények szerint úgy miként kell; ezek túlesnek katáskörömön, ezekbe ava ik ózni nem fogok. A szabadság korát éljük, legyen szakad mindenki mindenben. Égek a vágytól felkereshetni minél előbb hazánk legnagyokk kincsét, nemzetünk egyedüli reményét, a népet, hogy korúit, aggodalmait szétoszlatkassam, kogy lelkesítkessem, kogy tanítsam élni és kalni a hazáért. " — A lelkészek tudósításai rendre érkeztek: „Népünk készen áll a kaza védelmére, s ka nem volna fegyverzetünk, kázi eszközeinkkel, késekkel fogunk küzdeni nemzeti életünkért. Június 22-én adta ki második felszólítását, amely már teljesen forradalmi ízű volt. Jeligéjét a királyok első könyvéne k (VIII. 11.) versékői vette; a királyok zsarnoksága ellen irányult: „Három századon át küzdött a magyar szakadságért, s még sem nyerte meg, mert nem igazán küzdött, mindig volt valaki, akinek a fejére akarta tenni a koronát; most tisztán a független Magyarországért küzd, annak szakadságáért és függetlenségért. Minden magyar embernek fegyvert kell fognia, s ka nem lesz elég fegyver, leszedjük keresztjeinket, korongjainkat; szent edényeinket kovácsoljuk fegyverré, s ezekkel verjük le az istentelen nemzettagadókat... A királyok bűnpohara csordultig telt. Ha a nép rettentő, de méltó haragjában nem zuzandá szét, az éj villáma sujtand fejökre, mert Isten őrködik a nemzetek fölött... Nem jó kántani magyart, mert vérrel védi hazáját!... En pedig azt mondom, hogy minél hamarább