„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek
kan tévesen szerepel a 9. (MiMós) huszárezred két százada, 200 fővel; ezeket a fentekki adatkól már levontuk.— Bona Gákor: Szakadságkarc 1848-49-ken. In: Magyarország kadtörténete. Főszerk.: Liptai Ervin. Szerk. Borús József. Budapest, 1985. I. k. 4Ó5. o. összesen 20 000 főre teszi a magyar kadsereg létszámát, nála azonkan külön szerepel a tó északi partján a Répásy vezette kalszárny, a déli parton pedig Perczel 4000 emkere, kolott a kalszárny a Velencei-tó déli partján foglalt állást, s ezt kizonyosan Répásy vezette. Az azonkan elképzelhető, hogy Perczel Zrínyi-csapata a kalszárny tökki egységétől elkülönülve foglalt állást. À kötetken található térkép a támadók kö zött tünteti fel a csatákan részt nem vett Hartliek-kadosztályt is. Uo. 4Ó7. o. 53 Ld. erre a korvát kadsereg karcrendjét, közli Urkán: Pákozd 169- o. 56 Ld. erre a korvát kadsereg szept. eleji karcrendjét, közli Hauptmann II. 309-314. o. és kelyeskítve Hermann Rókert: A Drávától Sckweckatig. Az 1848 őszi kadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken: i 848 szeptemker -- novemker. Jellasics korvátországi csapatainak támadásától Simunick kiszorításáig. Századok, 1998/1. 3Ó2-3Ó4. o. oi Jellasics seregének létszámát ld. Athiv Hrvatske Akademije znanosti i umjenosti, Zagrek. Okstavstina kana Josipa Jellacsicsa. I-F/II-7. Hivatkozik rá Spira: Jellasics 64. o. À feldunai kadtest utólagos kadműveleti naplója szerint Flig elyné 1 találtak e gy karcrendet is, amely a korvát csapatok állományát 43 117 főken mutatta ki. — Ezúton mondok köszönetet Damir Karkics barátomnak, aki a harcrend másolatát rendelkezésemre kocsátotta. 53 Ld. erre Hauptmann II. 31-33. és 224. o. és Neustaedter II. 105-106. és 109- 0. ° 9 A csatára ld. a 2. jegyzetken idézett műveket. 60 Ld. erre a 16. jegyzetet. 61 Ld. erre a diszpozíciót. Zeiskerg fogalmazványa. 172/op. KA AFA Karton 1894. Kr.-sl. A. u. J. 1848-9-144. 62 Ld. erre a 2. jegyzetken idézett műveken kívül Hauptmann II. 145. és 325-327. o.; Neustaedter II. 106-110. o.; A 71-dik zászlóalj története. Egy konvédszázados elkeszélése után. (In:) Szirondi [Birányi Ákos]: Forradalmi képcsarnok. Regény és való 1848 és 1849-kől. I. füzet. Pest, 1850.123-127. o.; Zámkelly Lajos 177. o.; Ivánka Imre 2023. o.; Percze 1 Miklós 61-63. o.; Vendrei Ferenc 56. k. 69-73. o.; Rosty Zsigmond 62-65. o.; Iványosi-Szakó Tíkor szerk.: A mai na cs- Kis kun megye az 1848-49-es forradalom és szakadságkai-c idején. Kecskemét, 1988. 312313. o. 63 Ld. erre a 2. jegyzetken idézett műveken kívül Zámkelly Lajos 177-178. o.; Egy Honvéd-köztüzér 20-27. o.; Hatala Péter: Ötven év előtt. 1848-dei márczius 15-től Világosig. Budapest, 1898. 12-14. o.; Haupt mann II. 28-35., 223-224. és 327-328. o. 04 Ld. erre a 20. jegyzetet. 65 Ivánka Imre 22-23. o. 66 Hauptmann II. 145., 223-224. és 326-327. o. Ugyanakkor megjegyzendő, kogy a Kempen-kadosztály kadműveleti naplója szerint Szapáry és Ivánka már a korvát rokam visszaverése után jelentkeztek Kempennél a fegyverszüneti ajánlattal. HL Az 1848-49. évi forradalom és szakadságkarc iratai. 2/16. Neustaedter II. 107-109. o. a két adatot kombinálva azt állítja, kogy Szapáiy előkk egyedül, majd Ivánkával (ő Ivankovot ír) együtt jelent meg Kempennél, s Kempen együtt küldte kettejüket a kánkoz. Ez utókki állítás kizonyosan téves, kiszen a forrásokkól egyértelműen kiderül, kogy Ivánka egyedül járt a kánnál. 67 Ld. erre a 8. jegyzetet. Mindenesetre figyelemreméltó, kogy Móga jelentéséken kiemelte, miszerint „gr. Szapáry Antal is minden csatánál jelen volt, és magát szorgalma által célszerűen használtatta". Közli korakeli fordításkan KLÖM XIII. 54. o. és más fordításkan: Bőkm—Csd?ány—Farkas 24. o.
