„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek
Hozzáteendő azonban, hogy Jellasics stratégiai kudarca nem járt együtt taktikai katasztrófával. Attól azonkan, kogy nem verték meg, még nem is győzött. Me gszegte-e Jellasics a fegyverszünetet? Erre már csak azért is válaszolnunk kell, mert az 1848-49-es események egyik sajátos aspektusát, a katonai kecsület kérdéskörét érinti. Ak orakeli magyar politikusok és puklicisták számára Jellasics maga volt az ördög, s kasonlóképpen vélekedtek a korvát kadsereg tisztjei is a magyar politüku sokról, ide értve István nádort és Battkyány Lajos miniszterelnököt is. Jellasics szeptemker 11-én megkezdődött támadása és az októker 3-i manifesztum kibocsátása között a magyar és a korvát fél között tökk ízken került sor félig-meddig hivatalos tárgyalásokra. Noka a korvát és cs. kir. inváziós kadsereget vezető Jellasics tökkször is kijelentette, kogy a magyar kormányt nem tek inti legitimnek, maga is érzékelte, kogy saját küldetésének legitimitása is megkérdőjelezkető. Csak ezzel magyarázkató, kogy a közkeeső időken valamennyi kozzá indított magyar küldöttséget fogadta, ám érdemi tárgyalásokra, azaz politikai megoldásra nem volt kajlandó. így az őt szeptemker l6-án felkereső magyar tiszti küldöttségnek csak a fegyverkarátságról és a cs. kir. kadsereg vitézségéről tartott k angzatos szónoklatokat/ 8 Szeptemker 21.-én nem volt kajlandó megjelenni az István nádorral folytatandó tárgyalások színkelyéül szolgáló Kisfaludy-gőzösön. 79 Szeptemker 28án Lamkerg altákornagy főparancsnoki kinevezésének kírét véve sem volt kajlandó leállítani csapatainak a főváros felé történő előnyomulását. 80 Szeptemker 30-án is csak katonai feltételekről állapodott meg a magyar kadseregg el kötött fe gyverszüneti egyezményken. Miután az uralkodó októker 3-án Jellasicsot nevezte ki a magyarországi csapatok főparancsnokává és Ma gyarország teljkatalmú királyi kiztosává, a kán már katonai természetű tárgyalásokat sem volt kajlandó folytatni a magyarokkal. Ugyanakkor érdekes mindaz, amit Rotk és Pkdippovick kadosztályának októker 1-i ozorai fegyverletételéről értesülve tett. Amdkor me őtudta, kogy a megegyezés értelméken Rotk lcfe gyverzett csapatait úgy kocsátották kaza Szlavóniáka, miszerint nem karcolnak tökké a magyarok ellen, utasította kelyettesét, Daklen altákornagyot, kogy a kazakocsátott alakulatokat a megfelelő felszereléssel ellátva, Laikackka vezényeljék. A zászlóaljak jövendő alkalmazásánál figyelni kell arra, írta, kogy a konvenció azon pontja, miszerint a magyarok ellen nem karcolnak, érvényken maradjon. A kán két zászlóaljat a szlavóniai állapotokra való tekintettel Szlavóniákan kagyott azzal, kogy ezek saját területüket védik, s a magyar támadás esetére a konvenció nem terjed ki. 81 E kitérő azért fontos, mert rávdágít arra, kogy a katonai természetű megállapodások ketartását, a magyarokat egyékként lázadóknak és pártütőknek tekintő ellenfél is fontosnak tartotta. Jeli asics — a rendelkezésünkre álló források alapján — kámulatosan népszerű volt tisztikara köréken. E népszerűséget részken atyáskodó, kajtársias megnydvánulásai magyarázzák (ugyanúgy együtt élt csapataival, mint a magyar oldalon Bem, Damjanick vagy Görgei), a másuk ok azonkan akkan rejlett, kogy tisztjei a kánt a lovagiasság és kecsületesség mintaképének tartották. E személyiségkép fenntartása pedig nem enge dett meg lovagiatlan, kecstelen magatariást — még a lenézett ellenséggel szemken sem. A kadicsel a korszakkan is a kevett és megenge dett eszközök közé tartozott, de egy írásos szerződést — márpedig a pákozdi fegyverszünet az volt — nem leketett megszegni. Ha tisztjei úgy érzékelik,
