„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Erdős Ferenc: Népfelkelés és hon védelem Fejér megyéken

ket és fegyvereket kiosztották. Közel 2000 felfegyverzett népfelkelő rohant Tác irányáka az ellenség elé. A megyeiek „hazafiú és testvéri buzgalommal" siettek támogatásukra. Begg őrnagy csatárén dke állította 4^5000 főnyi e gységét és a gerillákat. Roth nem vette Eel velük az ütközetet, hanem visszavonult. Tác, Csősz és Soponya körzetéken rendezte a visszavonuló csapatokat a császári vezérőrnagy. Fehérvár határákan délután 5 óráig várta Begg az újakk támadást, időközken — délután 2 és 3 óra között — megérkeztek a zalai nemzetőrök. A nógrádi önkéntesek — 1000 fő — az esti órákkan jelezték érkezésüket. Balogh János országgyűlési képviselő így összegezte a felkelés eredményét: „Az ittlakó polgárság lelkülete jó, és így minden körülmények oda mutatnak, hogy Roth egész táborával semmivé tétetik."

36 A polgárok ismételten tanújelét adták hazaszeretetüknek; újakk felkelésük, a konvéd alakulattal karöltve végrehajtott hadművelet keresztülhúzta Rotk vezérőrnagy tervét. Perczel októker 4-én délken gyors előtörésre szólította fel Görgeyt, aki „nem csekély kátorsággal és ügyességgel" vonult csapataival Tácig, és diadalmasan megütközött a tartalékhadtest előőrseivel. Az ütközet során egy huszár elesett, három pedig megsekesült. Az ellenség 11 halottat és tökk sekesültet vesztett. Trangoss kapitány Ahára érkezett, majd Soponya környékén tákori vert, amd?or futárok adták hírül, hogy ellenséges csapatok közelednek Soponya és Keresztúr felé. A hadművelet körzetéken levő helységek népe lázas sietséggel szervezte gerillacsapatait. Közel 1000 ko rvát „vesztél magyar" kiáltással a kora esti órákkan ketört Aka határáka. A támadásról értesülő Trangoss a Flunyadiak 6. századát és a kun népfelkelőket vezette Akára; a felkelt nép és a Hunyadiak szétverték, megfutamították a ke tolakodókat. Fiáth György akai kiriokos, nyugalmazott kapitány és Sztanovics Ferenc lelkész vezetésével a népfelkelők ,joly bősz rohammal futottak a faluból ki a ra kló csoport elébe, hogy alig fél órai tüzes csata után a sokkal nagyokk számit ellenséget csúful szétverték". Az ütközet során 5 ellenséges katona vesztette életét. Októker 5-én reggel Perczel Bárándra érkezett. Serege harci szellemét a gyakori esőzések, a hideg és az élelmezési gondok sem csökkentették. Bárándpusztán rajtaütöttek Forster császári őrnagy 1500 f obol álló egységén. Görgey cs Perczel átkaroló hadműveletet hajtott végre, az ellenség jokkszárnyát kekerítették, visszavonulását megakadályozták. Perczel már az ütközet megkezdésére adott utasítást, és a csatározások meg is kezdődtek, amikor fehér zászló jelezte, hogy a horvátok megadják magukat. Forster őrnagy egységének lefegyverzése kizonyította: a fáradt, nyugalmat és kiztonságot sehol nem találó tartalékkadtest jelentős ellenállásra képtelen. Az akai, a kárándi és a táci siker egyaránt lelkesítette a honvédeket és a népfelkelőket. Pikenés nélkül Tácra vonu ltak, ahol Jeli asics és Roth pusztításának szomorú látványa fogadta őket. Hamarosan egy horvát tisztet vezettek Perczel elé. Rotk „fegyvernyugvási vagy kiegyenlítési" szándékát tudatta az ezredessé 1. Afe gyverszüneti tárgyalásokkal a császári vezérőrnagy időt akart nyerni. Perczel feltétel nélküli kapitulációt követelt, s ekken a szellemken tárgyalt a délutáni órákkan Philippovich tábornokkal is. Azonkan a tákornoknak a fegyverletétel megkötésére nem volt megkízatása, a táci megkeszélés azzal zárult, hogy Perczel 6 órai gondolkodási időt engedélyezett. Fáradt csapatait pihentette. Felkészült a kdátástalan kelyzetken levő hadtest megsemmisítésére. Természetesen Roth válaszának megérkezéséig ideiglenesen felfüg gesztette a csapatmozdulatokat.

37 A f elfe gyverzett fehérváriak is figyelemmel kísérték az eseményeket. Begg utasítására októker 5-én reggel ismét csatarendken álltak. Ullmann nemzetőr kapitányt nevezték ki a vá-