Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

bágyi alázatossággal, minden részrőli örömkijelentések mellett, legkevesebb rendbontás nélkül, oly szívesen fogadtatott, hogy Ő császári és királyi Felsége legkegyelmesebben többször kijelenteni méltóztatott, miszerint fogadtatásával teljesen megelégedett légyen." Megemlítjük, hogy a díszítés és a fényes fogadtatás költségei 9527 Ft és 44 krajcárt tettek ki, amely összeg födözésére Farkas Imre tiszttartótól 2 ezer forintot, a szegények intézetétől 300 forintot kellett kölcsönvennie a hatóságnak. * A császár látogatása után sok baja volt Székesfehérvárnak a katonasággal, mert az elnyomás ekkor még nem enyhült. A beszállásolás sok kellemetlenségét jellemzi az 1857. évi jegyzőkönyv egy pontja, amely szerint a hatóság kért enyhítést a nép terhein, mert a már meglévő katonaság mellé még egy zászlóaljat és törzset akartak elhelyezni: „Az állandó katonatartás az adózó lakosságnak annyival terhesebben esik, mivel az itt tanyázó lovas katonaság törzséhez tartozó számos katonaság szinte állandóan a lakosok házaihoz szállásoltatik be, és ez azoknak igen nagy részét terheli, kiktől az adó folytonos executiok által is nehezen hajthatik be, mert a mi csekély keresete van a lakosságnak, azt önnön nélkülözésük mellett az állandó katona számára szükséges fa, só, zsír, liszt és főzelékre többnyire kiadni kényszerülnek, mi évente nagy összeget tészen."

44 A magyar szellem is kezdett felébredni letargikus álmából. A legjobb bizonyíték talán az, hogy 1857-ben a színházépítés gondolatával foglalkozott a város társadalma. A Vasárnapi Újság írja ezen évről, hogy „Székesfehérvárott állandó színházat akarnak részvények útján felállítani, és az ügy élén báró Splényi Henrik és Ferenczy János polgármester állanak. Ez mindenesetre dicséretes cél, csakhogy ne az eddigi eldugott színházat tatarozzák ki, hanem a város valamelyik díszes terére építsenek olyan színházat, mely a lelki élvezet mellett annak díszére is szolgáljon. Fehérvár kezet fogva a megye művelt polgáraival, könnyen létesítheti e tervet, ha buzgón akarja, pedig akarhatja, mert nem hisszük, hogy az anyagi eredmény is elmaradna." A tervező bizottság a Haltéren akart színházat építeni, a hatóság azonban nem járult hozzá a tervezéshez, mert „a halpiac, mely mellett a palotai országos út halad el, kereskedés tekintetétől úgyis a szükségnek meg nem felelő csekély terjedelmű, de másként annak beépítésével a közlekedés is tetemesen gátolva volna, s e mellett egy jelentékeny szállo-