Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

1851-ben tárgyalás kezdődött a méntelep létesítésére. A város követ, homokot, téglát ajánlott a méntelep építéséhez, egyúttal díjtalanul engedé át a Váraljai réten azt a térséget, melyen az épület jelenleg áll. A vegyes bizottság egyébiránt más helyeket is megszemlélt, mégpedig a császári és királyi szénaraktárt, mely a mai Vásártéríelső részén feküdt, a lóvásárteret a Városmajori, a csendőr laktanya és a katonai növendék ház között levő üres térséget, melyen ma a honvéd kaszárnya áll, a Bottlik majori, a Fejér vármegyei biztos házát és a megyei kórházból huszárlaktanyává alakult épületet.

28 1851-ben statárium volt városunkban, a rablók és útonállók elfogásánakjutalomdíját 60 forintban állapította meg a hatóság.

29 November 27-én függeszté fel az abszolutizmus a szabad királyi városok jogát. Sztankovics Károly helyettes megyefőnök végezte a közigazgatás terén ezt a munkát. A helytartói rendelet egy tollvonással szétrobbanta a régi bizottságot. Sztankovics Károly pedig kinevezte az új tagságot: Tschida János, Zuber Pál, Halátsy József, Námessy Ferenc, Simor Antal, Schőnvizner Ferenc, Bula Teofil, Peresztegi Nagy István, Radulovits Péter, Nóvák Lajos, Hanekker Ferenc, Gily János, Detrich Zsigmond, Halmann Antal, Miskey Ferenc, Langmár Mihály, Schieder János, Blauhorn Ferenc, Horváth Lajos, Tengődy János, Májer József, Haáder Pál. Valamennyien „e város polgármesterének adott kézfogás által nyilvánították, hogy hivataloskodásuk alatt a község javát legjobb szándékkal és lelkiismerettel előmozdítani, a törvények iránti tiszteletet mindenkor tanúsítani akarják."

30 ^1 Q Abból a 15 ezer kilométernyi útból, melyet az ifjú császár -L U\J^ 1852. június 11-től augusztus 14-ig - magyar földön bejárt, hogy a magyar népet megismerje, Székesfehérvárnak is jutott egy szelet. Július 14-én érkezett Ferenc József Budáról. A város határában küldöttség fogadta. Hagyomány szerint a Budai úton a Námessy-féle szőlőben öltözött át a király, majd fényes kíséretével bevonult a városba. Három díszkaput, a városháza előtt pedig „nagyszerű díszalkotmányt" állított föl a városi tanács, amely az összes utakat rendbehozta, a díszkapukért 858 forintot fizetett, a kivilágításhoz pedig 1000 darab olajmécsest vásárolt 233 Ft 10 kr értékben. De ezt és a többi költséget egyáltalán nem sajnálta a hatóság, mert az volt a cél, hogy „Felséges fejedelmünk érkezésekor a lehető legnagyobb dísszel fogadtassék, és itt tartózkodása alatt jobbágyi alázatosság mellett közöröm nyilvánításával tiszteltessék." Fekete-sárga zászlók árjától hullámzott a város, dörögtek a mozsárágyúk, a bevonulás