Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869
sikeressé tétele érdekében 36 önként vállalkozó tagját az úgynevezett foglalkozók három csoportjába osztotta. Természetes, hogy ezek a foglalkozók saját maguk jelölték ki a szakosztályt, amelynek kebelében irodalmi működést szándékoztak kifejteni, de ez a munkálkodás korántsem volt kiváltságos, mert mellettük a Vörösmarty Kör többi rendes tagja is működhetett. A szakosztályok töltötték be a bíráló szerepet azon irodalmi munkák fölött, amelyeket vagy a foglalkozók, vagy pedig a rendes tagok időnként benyújtottak, és ezek a szakosztályok döntöttek afölött, vajon a munka méltó-e, hogy a szerző a Vörösmarty Kör összes tagjai előtt felolvassa. A három szakosztálynak mindegyike külön választott elnököt és előadót, akik a szellemi működés irányításának tényezői valának. Az eredeti alapszabályok három szakosztályt állítottak föl: szépirodalmit, természettudományi és filozófiait, jog- és államtudományit. A szakosztályok három évre alakultak. A kör jegyzőkönyvei két ciklusról megőrizték az elnökök és az előadók névjegyzékét. Az első ciklusban, amely 1867. április 4-től 1870. január 26-ig tartott, a szépirodalmi szakosztályban Mészáros Amand és Cserna Géza; a természettudományi és filozófiaiban Kuti Márton és dr. Fanta Adolf, a jog és államtudományiban Márkus István és Cserna Vince viselték az elnök, illetőleg az előadó tisztséget; míg a második ciklusban Fekete János és Nyakas Imre, Pallér Kelemen és dr. Fanta Adolf, dr. Pauer János és Fittler Béla léptek a helyükbe. A szakosztályok azonban nem tudtak kellőképp érvényesülni. Kevés volt a dolgozat, melyet a tagok benyújtottak, azonkívül a különböző tudományszakok sem voltak a megszabott keretekbe illeszthetők. Sajnos, ez a szakosztályi rendszer sem a megalakuláskor, sem később, négy évtizeden keresztül nem tudott érvényesülni, pedig hasznos dolgokat eredményezhetett volna. A Vörösmarty Kör irodalmi tevékenységéről más helyen szólunk, itt csak azt említjük, hogy történetével két munka is foglalkozik. 7 A Vörösmarty szobor a főgimnázium önképzőkörét is lelkesedéssel tölte el és szabott új irányt munkásságának, mely az iskola falai közül a nagyközönség elé lépett. Ott, a Vörösmarty szobor tövében merült fel a gondolat, hogy a kör könyvet adjon ki, amely magában foglalja a tagok dolgozatait. A szerkesztőbizottság, amelynek élén Wekerle Sándor, Kupricz (Endrődi) Sándor és Schmidt József álltak, csakhamar összeválogatta az emlékkönyvbe fölveendő költeményeket, prózai dolgozatokat, és a könyv, melyet az egész város, az egész megye lelkesen köszöntött, csakhamar megjelent.
