Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

rozsnak és 960 hold burgonyának 2/3 része veszett el, míg 220 hold kukorica és 1100 hold szőlő teljesen elpusztult, egyedül a zabnak nem ártott a fagy 160 holdnyi területen!

8 A fagy 1500 családot tett koldussá, akik mindennapi kenyér nélkül maradtak. Királyi intézkedés folytán Sennyey Pál, tárnokmester ekkor Fejér vármegye és Székesfehérvár részére 120 ezer forint értékű közmunkát engedélyezett, mégpedig oly meghagyással, hogy „a városi nép lehetőleg saját határában érdemelje ki napi bérét."

9 Ez azonban csak parányi segítés volt hiszen a város összeállítása szerint 450 ezer forintra rúgott az összeg, mely az állandó nyomoron segíthetett volna.

10 Pedig a városi pénztár is üres volt, adót senki sem tudott fizetni, és maga a hatóság is küzdött a nyomorral, úgyannyira, hogy a június 9-i jegyzőkönyv

11 szerint „imént is fölmerült, hogy cselédjeit és házi szegényeit a város nem fizetheti." Az országos ínségügyi bizottság 10 ezer forint értékű vetőmagot küldött Székesfehérvár gazdaközönségének.

12 * Nézzük most már ezen esztendő másik csapásának történetét. A kolera, amely 1866-ban Magyarországon pusztított, városunkat sem kerülte el. A járvány ekkor Mekkából indult ki, honnan a visszatérő zarándokok Egyiptomba, majd a tengeren át Európába, főleg Olaszországba és török földre terjesztették. A járványt a porosz-osztrák háború hozta Magyarországba, ahol különösen Pozsony, Nyitra és Trencsén megyék szolgáltatták a legfőbb megbetegedést, de kiterjedése Csanád és Torontál megyékig elhúzódott. A kolera augusztusban kezdődött, és októberben érte el tetőfokát; ekkor alábbhagyván, novemberben újult erővel dühöngött, és lassú csökkenéssel csak a következő év február havában szűnt meg teljesen. Magyarországon 71429 áldozata volt. Városunk területén szeptember 8-án volt az első és október 27-én az utolsó kolera-megbetegedés. Ezen 50 napi tartam alatt 187 megbetegedésre 101 halálozás esett (54%). A kolera miatt a halálozási arány az előző éviét tetemesen felülmúlta, mert míg 1865-ben az összes halottak száma 644, addig 1866-ban 893 volt, amely nagy különbség a kolera és az ugyanakkor észlelt nagyobb gyermekhalandóság rovására írandó. A kolera városunk területén főleg azon utcákban pusztított, hol a tisztaság és a higiénikus viszonyok kevésbé voltak megfelelők, így a Kiskecskemét, Zámoly utca és a Kertekalja, továbbá a Sóstó környékén levő terület, végül a Gyümölcs és Apáca utcák