Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

Szabad lesz a nép, mint hajdanta volt, Midőn a madár is szabadságot dalolt. Imádkozzunk ez új év reggelén, Jer, térdeljünk le az oltár zsámolyánál! Nagy az Isten, ismét velünk leszen, Apáink lelke ránk újonnan visszaszáll, S ki dönti meg, ha Isten tartja e hazát, A szabadságnak megdicsőült templomát? Az 1865. év történetéből még a következőket mondhatjuk: A szegénység ekkor is nagy volt, hiszen a hatóság az előző év 45 ezer forintos kölcsönének terhét is viselte, jövedelmi forrásai pedig nagyon megapadtak. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a bor, sör, pálinka és kávémérések engedélyét megadóztatta a város, mert ebből évi 4814 forint bevételre számított.

5 1865-ben nyitotta meg városunkban közkórházát a vármegye abban az épületben, amely ma a huszár-pótkeret laktanyája. Eredetileg megyebiztosi ház volt ez az épület, hova a sorban kijelölt községek naponként tartoztak pár előfogatot beállítani, hogy a vármegye urai megtehessék hivatalos útjukat. A kórház tőkéjének alapja 1600 Ft volt, melyet az utolsó nemesi fölkelés megmaradt pénzéből még 1810-ben felajánlottak a rendek kórházépítés céljaira. Ez az összeg 1863-ban már 26 700 forintot tett ki, a különböző gyűjtésekből és zenei előadásokból - amelyeknek élén Gradvohl Ede császári biztos állott - hatalmas tőke jutott a közegészség érdekében működő pénztárba. Székesfehérvári vonatkozása miatt külön megemlítem, hogy az adakozók között Farkas Imre püspököt 1000, a Városi Takarékpénztárt500 forinttal találjuk, a hangversenyt pedig Eltér József vármegyei tiszti főorvos rendezte. Olyan nő mellett, mint amilyen a felesége volt, nem lehet csodálni, hogy a zenének szeretete összefüggött lelkületével, hiszen Uffer Elízt, saját korának egyik leghíresebb énekesnőjét, ma is emlegeti a világ. És evvel a szép tulajdonsággal példát adott Eltér József minden orvosnak, hisz aki az emberi társadalom nyomora, sok testi szenvedés, sok erkölcsi szenny között tölti hivatásos életét, annak szelleme joggal megkívánja a zenének üdítő balzsamát, hogy szebbnek, virulóbbnak lássa a világot, derűsebbnek a nyomort, elviselhetőbbnek a sok keserűséget. A hangverseny - Eltér József rendezésében - gyönyörű számokat adott a közönségnek. A legkimagaslóbb zenei esemény gyanánt tekinthetjük, hogy Rossini Stabat Matere is elhangzott; ezt Janny József tanította be, aki a katonaságtól kölcsönzött zenekart, és akinek