Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

lasztott, gyors igazságszolgáltatást, javított tanrendszert, az elviselhetetlen adórendszer haladék nélküli kiigazítását, a szabad kereskedés akadályainak elhárítását, szabad sajtót, a hitelt s a földművelést emelő törvényeket - szóval a törvény által mindazt, ami a haza szellemi és anyagi erejének kifejtésére szükséges és célszerű." Detrich Zsigmond már erősebb programot hirdetett, amelyhez azután a székesfehérvári választók többsége csatlakozott, és Detrich lett a képviselő. Ennek a heves választásnak még egy emlékét iktatom tanulmányomba, azt a kortesnótát, amely Fanta y4 ^//hagyatékában maradt meg. Szól pedig a vers ekképpen: Zsömböry volt mindig a mi emberünk, Érte hevült, érte lángolt kebelünk. Tiszta lélekkel ez okból bevalljuk, Hogy követnek Zsömbörynket akarjuk. Volt tanácsnokunk ő immár és bíránk, Tőle mennyi jó és üdvös juta ránk! Mint tanácsnok, városunkért sokat tett, S megmutatá, hogy ő minket szeretett. Mint bíró, ha ítéletet monda ki, Azt nem önkény, ámde törvény szabta ki. Tőle senki nem félt egyéb, mint a gaz, Tiszteié őt annál inkább az igaz. Bár szegény volt, de helyén volt a szíve,