Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

A haditörvényszék HamvassyImre nemzetőrkapitány ellen vizsgálatot indít. (Polgármesteri iratok 1850 - 620. sz.J Alighogy megtelepedett városunkban a sok katona és a zsandárság, azonnal érezhetővé vált az elnyomás. A sok rendeletből néhányat jónak látok felemlíteni, mert ezekből a német világ erőszakoskodása tűnik ki, egyben viszont a hazafiság némi szunnyadó árnyalatát is olvashatjuk a városi hatóság részéről. A hírlapok elkobzásán, az összejövetelek szigorú ellenőrzésén, - a magyar ruha és magyar jelvények eltiltásán - kívül még azt is elrendelte a katonai kormányzat, hogy a tanács a körözött honvédek névsorát mindennap felolvastassa a városháza előtt.

4 A csendőrséggel való hivatalos érintkezésben és magántársalgásban előzékenységet, hódolást követelt,

5 meghagyta, hogy a csendőrség részére gyűjtést indítsanak a lakosok között.

6 A város, bár lojális volt, ezt a parancsot nem teljesítette. Egy másik parancsnak azonban hűségesen eleget tett: 1850. január 9-én felállította a csendőrkaszárnyát, melyben a kapitánynak és a főhadnagynak lakás, nyolc ló számára istálló, továbbá 24 zsandárnak szállás, 16 lónak istálló és 8 lóra állatkórház volt szükséges.

7