Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - III. A katonai provizórium 1861-1865

III. A KATONAI PROVIZÓRIUM 1861-1865 I 1 Q/1 A császár 1861. november 5-én felfüggesztette a magyar alJL O vJ JL kotmányt. Helytartónak a szomorú emlékű gróf Pálffy Móricot, Haynau egykori hadsegédjét nevezte ki, és katonai bíróságokat rendelt a közrend, a személyes és vagyoni biztonság érdekében. Ez a katonai uralom, melynek szigorúsága önsúllyal nehezedett a magyar nemzetre, 1865-ig tartott, és minden szenvedésében részesült a mi városunk is, melynek vezetését a helytartótanács kinevezett tisztikarra ruházta. "j Q /Z O 1862-ben a Fazekas (a mai Rákóczi) utca területén új házat -LUUZ. építettek, és ekkor múltunk töredékes emlékei kerültek napvilágra. A középkori bazilikának mozaik padlójából sok apró, sőt nagyobb faragott követ ástak ki, amelyek ekkor jórészt a Nemzeti Múzeumba kerültek. Mozaikkövek egyébiránt városunk néhány lakójánál ma is találhatók, a Múzeum Egyesület pedig igen szép darabot őriz gyűjteményében. Az ásatás ekkor államköltségen és közadakozásból Henszimann Imre irányítása mellett - történt, és a szeptember 15-től november 12-ig tartó ásatás eredményei azt igazolták, hogy Henszlmannak sikerült a bazilika kelet felé néző apszisának egyik részletét, a hozzá csatlakozó saroktoronnyal, úgyszintén az ellenkező oldalon a másik tornyot megtalálni. Sajnos, az ásatásokat nem folytathatták, mert Farkas Imre püspöknem engedte meg a püspöki kert feltárását. Henszimann Imre az ásatások eredményéről nagyszabású monográfiát írt, amely Heckenast Gusztáv kiadásában jelent meg. A könyv ma már elég ritka, legfeljebb antikváriusok polcain található, azonban ma is igen érdekes olvasmányt nyújt a székesfehérváriaknak. Az 1862. év ásatásának eredményei között a legfontosabb az, hogy Henszimann királysírokat tárt föl, amelyeken - állítása szerint - Szent István családtagjai pihentek.