Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - II. Az alkotmányos városi közélet helyreállítása 1860-1861

1863. április 19-én a közgyűlés előtt sajnálattal említette báró Splényi Henrik elnök, hogy „eme szellemi előhaladás egyik emeltyűjéül szolgáló intézet nem pártoltatik rendeltetésének megfelelő buzgalommal, mint ezt az intézetnek az év folyama alatti látogatatlan állapota s a részvények nem pontos befizetéséből lehet következtetni, holott éppen ebben nyilvánulna az igaz hazafiúi érzelem, ha a borús napokban még kitartóbb igyekezettel, csüggedetlen törekvésekkel sietne minden polgára a hazának ennek legbiztosabb támaszát, a szellemi felvilágosultságot gyarapítani." A kaszinó első három éve csakugyan nem valami nagy pártolás között múlt el. Ezt bizonyítja Vierziegmann György vendéglősnek 1862-ben a választmányhoz beadott folyamodása, amelyben írja, hogy a pártolás és látogatottság hiánya miatt sok anyagi kára volt, és kéri, hogy a komornyik élelmezési költségét neki fizessék meg. A kaszinó vezetősége minden lehető eszközt felhasznált, hogy az intelligencia a kaszinót rendszeresen látogassa, de hűségesen megfelelt az alapszabályok azon pontjainak is, melyek a művészet pártolását tették föladattá. 1862. május 8-án hangversenyt rendeztek, amelynek közreműködői Füredi Mihály, a híres színész és Szuborits Manó voltak; e rendezvény tiszta jövedelme 230 Ft 56 krajcárt eredményezett. Ez az összeg a könyvtár gyarapítását szolgálta. A pénzen a Budapesti Szemle előző évfolyamait rendelték meg. A művészet pártolását célozta közvetve az az intézkedés is, hogy 1861. december 22-én a városunkban működő Szuper Károly, Tiszti Lajos, Jánossi Gábor, Kovács, Keleti és Molnár színészeket foglalkozó tagokul vették fel a kaszinóba, amelynek jegyzőkönyvében ezt olvassuk: „A választmány egyik fő teendőjének a hazai művészetet pártolni, örömmel járul hozzá, ha a művészeket tehetsége szerinti s tőle függő bármi kedvezményben részesítheti. Ennek folytán a fönt tisztelt színművészeknek a kaszinói élmények szabad használatát a színidény tartamára minden díj nélkül ezennel fölajánlja." 1863-ban báró SplényiHenrikaz alföldi ínségesek gyámolítására akciót indított. Lelkesítő szép beszédét szeptember 13-án mondta el, melynek során így szólt: „Lehetetlen, hogy az égbekiáltó ínség és nyomor, mely az idei rendkívüli aszály következtében az ország egy nevezetes térségének lakosságát éhenhalással fenyegeti, a honfiak kebelét őszinte részvéttel ne töltse el; lehetetlen, hogy a társadalomnak minden egyes tagja ne tekintse legszentebb emberbaráti kötelességének a szükségben sínlődőknek tehetségéhez képest segédkezet nyújtani. És ha egyeseket is köt a felebaráti segedelem kötelessége, mennyivel inkább feladata ez a társadalmi műveltséget és jólétet képviselő s előmozdító testületeknek.