Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - II. Az alkotmányos városi közélet helyreállítása 1860-1861
tekintetben rokon volt az új kaszinó törekvéseivel. A Színpártoló Egyesület nemes céljairól már az 1860. évnél szólottunk. Itt annyit említünk, hogy ennek az egyesületnek lett albérlője a kaszinó. A megfelelő helyiségben a tagok szórakozása kielégítésre talált, a kiküldött bizottság pedig összeállította az alapszabályokat, amelyekhez a Pesti Nemzeti Kör rendelkezései szolgáltak mintául. Az alapszabályokat 1862. április 3-án erősítette meg a helytartótanács, és az eredeti példányt a Vörösmarty Kör őrzi irományai között. A tagok jogai és kötelességei, a kaszinó belső szervezete és a vezetés a megelőző évek alapszabályai szerint alakultak, azonban nem egy olyan pontot is találunk, amely az új kaszinó elsőrendű feladatát - a társadalmi szórakozáson kívül - az irodalom és a művészet pártolásában jelöli meg. Igen fontosnak tekintjük az alapszabályok ezen intézkedését, mert épp ez volt a legbecsesebb örökség, midőn a kaszinó talaján, miként látni fogjuk, a Vörösmarty Kör felépült. Az irodalom és a művészet szolgálata volt a cél. A kaszinó működésének tartalmi keretét a szórakozás alkotta, és ezt az örvendetes, eléggé nem becsülhető jelenséget az alapszabályok több helyen is hangoztatják. Az első pont úgy szól, hogy „a fejérvári kaszinó előmozdítja és megszervezi a művelt társadalmi élvezeteket, s körében - tekintettel a kor hazafias igényeire is - előmozdítandja mindazt, mi szép, jó és hasznos." Kimondja továbbá, hogy „a társalgási élet fűszerezésére s érdemdús honfiak magyar vendégszeretetben szíves látására, vagy bármely más célra adandó lakomák, estélyek, zenevigalmak a választmány által rendeztetnek." A magyar irodalom pártolását végül azon intézkedésből olvashatjuk, hogy „az igazgatóság minden jelesb magyar munkát az egyleti pénz erejéhez képest a választmány megegyezésével megvesz, és a szükséges hírlapokat megrendeli." A kaszinó három évre alakult, és a rendes tagokon kívül voltak úgynevezett „foglalkozók" is. Ezekről az alapszabály úgy intézkedett, hogy a foglalkozó tag olyan tisztes egyén lehet, kinek a városban állandó lakása nincsen, a megválasztás pedig úgy történt, hogy az illetők egy rendes tag ajánlása után az igazgatók egyikének bemutatkoztak. A foglalkozó, vagy a mostani elnevezés szerint „pártoló tag" három hónapig látogathatta a kaszinó helyiségeit, és ezen időre három forint díjat fizetett. A kaszinó ünnepélyes megnyitása 1861. május 6-án volt, tisztikara a következőkből állott: „Elnök: báró Splényi Henrik; igazgatók: König József, Hoffmann István; jegyzők: Környei János és Szüts Sándor; pénztáros: Say Rudolf; könyvtáros: Fekete János; ügyész: Eőry Károly. "
