Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

névaláírást foglalnak magukban, és a letűnt, részben még ma is élő generáció vonul el szemünk előtt. Érdekes, hogy az aláírások fölött levő emlékvers legnagyobb részben magyar, csupán egy-két céh és zsidó hitközség levele német nyelvű; a szeminárium, a gimnáziumi tanárok és gróf Cziráky János pedig latin nyelvű köszöntőt írtak. Néhány lapon rajzot is láthatunk, amelyek között felemlítésre méltó, hogy a gimnázium ifjúsága igen szép kidolgozású akvarellben a jubiláns mellképét adja rózsafüzérrel és virággal övezve. Négy angyal közül kettő babérkoszorút tart a nagyprépost felé, egy lanton éneket zeng, egy pedig lefelé fordított bőségszarut tart kezében. Szép az alreáliskolának rajza is, mely a természettudományokat, földrajzot, rajzolást, festést, geometriát allegorikus képen érzékíti. Talán nem lesz érdektelen, ha némi kitéréssel azokról is megemlékezünk, akik a székesfehérvári káptalanban 1777, vagyis az alapítás óta a mai napig aranymiséjüket megérték. Úgy gondoljuk, hogy a hasonló jellegű események csoportosításával is szolgálatot teszünk annak a célnak, mely a helyi történelem minél szélesebb körben való meghonosítását, elterjesztését tűzte maga elé. A püspökök közül Milassin Miklós, Farkas Imre és Pauer János jutottak a sacerdos jubiláris korához. A két elsőnek életét már ismertettük, a harmadikról a megfelelő helyen fogunk szólni. A kanonokok sorában Grubanovits Zsigmond volt az első aranymisés. Ő hagyományozta az elaggott papoknak azt a házat, mely a Szent István téren ma is eredeti alakjában áll, és amelyben ez idő szerint a Fejér Megyei Napló készül. A második Szegedy Pál volt, ki az eltörölt jezsuita rendből került hozzánk kanonoknak, a harmadik felsőbüki Nagy Boldizsár, hasonlóképp exjezsuita; a negyedik Marich János, az ötödik Mészáros József, kinek irodalmi és költői munkásságát Virág Benedek életrajzánál ismertettük. Utánuk következett Puretics Ignác belvárosi plébános, akit nem a jezsuita rend adott, majd Schwanfelder József, aki nemcsak aranymisés volt, hanem gyémántmiséjét is megérte. Mayer József, Rannich Imre, Benedek Ferenc, Steckl Alajos, Huszár Károly folytatják a sort, amelynek végén Károly János nagyprépostot találjuk. Isten neve után mindenkor a haza fogalmát tekinté legbecsesebbnek Károly János, ki - a magyar szabadságharcban börtönbüntetést szenvedett - édesanyjától szívta magába a magyarság szeretetét. Ez a szellem egész hosszú életének