Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859
jelentését, amelyben írja, hogy „Heinrich Simon rablón a megyei törvényszéki tagok iránti illetlen és garázda magaviseletéért a kiszabott 20 pálca ütéseket NagyPálés Lind.Pá/börtönőrökkel délelőtt végrehajtatta. 47 A fogság alatt Steiner Pinkász, Herczog Sámuel és Kratofila állandó kórházi kezelésben részesült, mert mire Győrből Székesfehérvárra hozták őket, lábuk elfagyott. Különösen Steinernél öltött az üszkösödés nagy kiterjedést. Eltér József'császári és királyi megyefőorvos bizonyítványában olvassuk, hogy a lágy részek egészen megüszkösödtek és lehullottak, ezáltal iszonyú nagy visszahatási láz keletkezett, mely a kérdéses egyént néhány napig tartó életveszélybe is ejtette, azonban sikerült a veszélyes kórtüneményeket legyőzni. A rögtönítélő bíróság a halálos ítélet kimondása után azonnal kivégeztette a bűnösöket. A róluk fennmaradt képen a megláncolt hat alak három társa hiányzik, mégpedig az a három, akiknek lábai elfagytak. A gonosztevők arcképe azonban így is érdekes emlék a székesfehérvári híres akasztás történetéből. * 1858-ban találjuk első nyomát annak a tervezésnek, amely gyárat akart Székesfehérvárott létesíteni. Ezt az első tervet évtizedeken keresztül még sok követte. 1858-ban Bréhm és társai akartak gépgyárat felállítani, de nem lett belőle semmi. Ugyanezen esztendőben fiatal világi tanár érkezett főgimnáziumunkhoz, Budenz József. Az irodalomtörténettel és nyelvtudománnyal foglalkozókon kívül kevesen ismerik ezt a nevet városunkban. Budenz József idegen földön született, és idegenből lett a magyar nyelvtudomány büszkesége. A falusi tanító fia a hesseni választófejedelemség Razdorfnevü falujában látta meg a napvilágot 1836. június 13-án. Gimnáziumot Fuldáb&n végzett, majd a marburgi, utóbb a göttingai egyetemen indogermán nyelvtudományokkal foglalkozott. Itt kapta meg a doktorátust, és ekkor indult Magyarországra, amelynek földjére már évek előtt vonzották vágyai. Göttingában az 1856. év összehozta a sors őt Nagy Lajos teológussal, akitől magyarul tanult, és ez a tanulás döntő volt életének további alakulásában, mert az urál-altaji nyelvtudománynak lett legnagyobb művelője. Nagy Lajos buzdítására 1858. május 16-án jött Budenz József Magyarországra, ahol Hunfalvy Pák, a nagy nyelvtudóst kereste fel. Majd Debrecenben töltött két hónapot, hogy a magyar kiejtést teljesen elsajátítsa. Lugossy József, a debreceni házigazda így írt egyik levelében Budenzről: „Az ifjú szaktudós a nagy
