Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

nak az első és kiváló tanítványa lett. Ekkor indult meg a dicsőség útján, s majd­nem húsz éven keresztül alkotott szépet, nemeset és magasztost. 1891-ben kül­dötte akvarelljeit a magyar Műcsarnok kiállítására, majd a bécsi, müncheni, pári­zsi, londoni, velencei és római tárlatoknak lett szívesen fogadott, remek alkotá­saiért nagyra becsült résztvevője. Tull Ödön sokat festett, és művészetének a magyar érzés, a magyar típus adja meg jellemző sajátságát. Elment ugyan tájképet festeni Tuniszba, Hollandiá­ba, olasz, angol és bajor földre, azonban a délszaki flóra szépségei, a ragyogó nap­sugár, a hidegebb felvidék ködös és borongósabb hangulata mégsem keltett ben­ne igazán tartós, mély benyomást; ámbár, híres festményét, a Dordrechti szél­malmot, mely a Szépművészeti Múzeum tulajdona, idegen környezet inspirálta. Tull Ödön Székesfehérvárott töltötte gyermekkorát, s még a szomszédos Tarnócza-pusztához fűződnek fiatal éveinek emlékei. E két helyen szívta magába a magyar föld és a magyar nép szeretetét, amelynek kiváló helyet juttatott művé­szetében. Megragadja lelkületét a tarnóczai lombsuttogás, madárdal, a kék leve­gőég, a lenyugvó nap; megismeri a puszta munkásait, együtt érez velük örömük­ben, bánatukban, művészetével rögzíti a pusztai élet örömeit, a szegény nép küz­dő nyomorát; ecsetje a szocializmus szépséges, társadalmat javítani akaró elvei­nek áll szolgálatában. A Gyenge aratás, Hadgyakorlat, Tarnóczai bognárműhely (Izabella kir. hercegnő tulajdonában), a Kovácsműhely, a Szomorú gyülekezet, (a király által megvásárolt) Aratók, és a szegényes ebédjét elköltő öreg tarnóczai pa­raszt ihlete a magyar lélekből fakadt, szülőjük a tarnóczai puszta. Tull Ödön egyaránt festett olajjal és vízfestékkel, de az utóbbiban volt kivá­lóbb. Összes képeinek a száma meghaladja a négyszázat; közülük néhánnyal nyerte el az Esterházy nagydíjat és az állami kitüntetést. Ismerjük számos illuszt­rációját, melyeket regényekhez készített - ezekben is zsenialitása tükröződik. Tull Ödön két akvarelljét székesfehérvári gyűjtők őrzik. Az egyik a nagylán­gi park gyönyörűen kidolgozott kerti részlete; a másik: szecessziós szobában üde leány az asztal mellett levél olvasásába mélyed. A nagy tehetségű festőművész, kinek nevét a külföld jobban ismerte, mint szülővárosa, 1911. szeptember 15-én halt meg. Megmaradt művészi alkotásaiból a Képzőművészeti Társulat rendezett kiállítást, melyen a műértők versenyeztek a képek megvásárlásáért. Eljött a Vörösmarty Kör is, mely a szép kultuszát és a na­gyok emlékének megbecsülését mindenkor hivatásának tekintette. Megvásárolta a szélesfehérvári művész egyik képét, amely mindig büszkesége a teremnek. Tull Ödön Budapesten, a Kerepesi temetőben alussza örök álmát. Sírját a művészek kegyelete jelölé meg emlékkővel, Róna/ázse/álkotásában. UDVARDY GÉZA 1842-ben született a Cserna családból, amelynek előneve Udvardi. Nagykö­rösön Arany János volt a mestere. Költészettel itt kezdett foglalkozni, majd Deb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom