Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

Rónay Jácint Erzsébet királyné bizalmasa volt, akinek hűségesen, szinte naponként írt levelet, hogy növendéke haladásáról, mindennapi sok apró jelenségéről kimerítően értesítse. E levelek alapján tudjuk, hogy Rónay mesteri egyszerűséggel és természetességgel beszélte el napról napra a nevezetesebb teendőket. Ezek leírásában is felcsillámlik a hazafiasán érző, a vallásosságtól áthatott lélek nemes gondolkodása. Az udvari élet kiválóbb jelenségeit is leírja, méltatja Acsay, az életrajz szerzője, amelyben mindenütt elénk állítja Rónay Jácintot igazi nagyságában: az egyenesség, őszinteség, a magyar szellem fényességében. Az utolsó napról Rónay az emlékkönyvbe a következőket írta: „Ha pusztán csak a kötelesség korlátai közt óhajtottam volna feladatomnak megfelelni, könnyű szívvel búcsúztam vona a rendkívüli hivataltól, de őszinte lelkiismerettel mondhatom, én többet tettem a szigorú kötelességnél. Én munkát, fáradságot nem kímélve, képezni törekedtem a fogékony szívet, én használni akartam a magasban, használni - hazámnak!" Rónay Jácint nagy irodalmi munkásságot fejtett ki, amely a tanulóévek színdarabjaitól az érett kor bölcseleti és geológiai alkotásáig sokat felölelt. Irodalmi működésének kezdetét 1844-re tehetjük, midőn az első nagyobb munka, „Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből" címmel megjelent. Ezt követték a Jellemismeret, majd a hortobágyi pusztán, bujdosás közben írt Természettani lélektan és a már Londonban kidolgozott Élettörténet. Irodalmi munkásságának második része a természetfilozófia, az embertan és a geológia körébe vág. E téren értékes munkákat alkotott, melyek a józan ítélet, a mélyreható kutatás eredményei. A Tüzimádó bölcs, a Fajkeletkezés, a Szerves élet haladása s a Fajok kialakulása Husley és Darwin tanain épültek. Rónay egyébként Magyarországon is sokat tett a természettudományok népszerűsítéséért: a földtanból és az őslényekről 1872-ben Székesfehérvár közönsége előtt is tartott előadást. Rónay Jácintnak harmadik irányú, az előbbiektől eltérő irodalmi munkája 221 lapos könyvben - Jellemrajzok az angol színészet világából címmel - Shakespeare-rel foglalkozik. A könyv, amelynek egyes fejezetei újságokban láttak napvilágot, 1865-ben jelent meg Pesten. Egyik bírálója így írt róla: „Amit Rónay Shakespeare-ről elénk állít, alaposan, szépen és oknyomozólag van megírva, mindenütt gondosan kiemelvén, hogy a hagyomány egyik vagy másik dologban mily értékű." Rónay Jácint vonzódott szülővárosához, s egész életén keresztül erkölcsi, anyagi gyámolításban részesíté Székesfehérvár kulturális és társadalmi törekvéseit. 1872-től 1889-ig minden évben megérkezett karácsony, esetleg újév táján, vagy levelet küldött. Egyet idézünk ezek közül: „Nagyságos Polgármester Úr! Bocsánat, hogy ismét odaállva Székesfehérvár jóakarói sorába, igénybe veszem szívességét s arra kérem, kegyeskedjék az ide zárt 500 forintot a következő székesfehérvári jótékony intézetek segélyezésére juttatni. A gimnáziumi segélyző egyletnek 100 frt., a reáltanodái segélyző egyletnek 100 frt., a belvárosi óvodának 100 frt., a palotavárosi óvodának 50 frt., a tanár egyletnek 50 frt., a jótékony nőegyletnek 50 frt., az árvaháznak 50 frt. Nagyságodnak derült ünnepeket és boldog