Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - IX. A modern város kialakításának évei 1908-1913
családjai javára előadást rendezett a színházban, és a kettős cél szép jövedelmével sietett könnyet letörölni. Erre az ünnepi előadásra Philipp István olyan költeményt írt, amelyet klasszikus szépsége miatt részletesen kell méltatnunk. A költemény címe: A fény, a tűz. A megye egészében méltán sorakozik Philipp István korábbi verseihez, a fenséges gondolatok, az ódai szárnyalás, a csengő-bongó rímek, a zengzetes magyar nyelv pedig igazán költői lélekről tanúskodnak. Az eszme, mely a földrengést és a bányatüzet egybekapcsolván, a fény éltető forrásából indul ki, és amely végül az Istenség égi fényét az emberi szeretet tüzével fűzi össze - magában véve is költői találat -, s ennek szépséges megnyilatkozása pedig a formai tökély minden kellékének legkiválóbb módon megfelel. A hajnal derengését, a fény első megnyilatkozását belső lírával írja le Philipp István az első versszakokban, egyúttal kiterjeszkedik mindarra, ami a fénytől nyer életet és erőt. Az egyik gyönyörű versszak így szól: Felébred, mozdul minden, ami él, Dúsabb reménnyel néz előre, széjjel, S néma ajkon is ujjongva kél A szózat: én vagyok még, én - a lény, Ihol köröttem fény,... a fény! Székesfehérvár nem fekszik folyó partján, ámde gyors olvadások esetén a felülről jövő víztömegek az Aszal völgy és a Malomcsatorna árkából nem egyszer öntötték el a város alant fekvő részeit. Ez történt 1874ben is, midőn az árvíz sok kárt okozott, továbbá 1881-ben, midőn a Hoszszú temetőn túl a fapilléres Hármas hidat rombolta szét. A védekezés tette szükségessé ezen években a Kalló malomtól a csóri útig vezető kereszttöltés felállítását és az Aszalvölgyi árok mélyítését, amely azután 1909-ig eléggé megoltalmazta Székesfehérvárt az árvíz veszedelmétől. Ez év február 4-én nagy erővel sújtott le ránk az Aszalvölgyben lefolyni nem tudó víztömeg. 3 Ez a csatorna az Erzsébet-ligetnél lép a város belterületére, majd a Seregélyesi utat átszelve a Szent György Kórháznál, a Búrtelep- és Javítóintézetnél a Lövölde utcába kanyarodik a vasútállomás felé, ahonnan magas töltésű árokban a Széchenyi utcának beboltozott hídja alatt, a Tóvárosi iskolánál fut ki a rétekre. A vízáradás ezen a területen volt, és a Búrtelep, a vasút, a Széchenyi utca, a Vágóhídi dűlő egész tengerré alakult, melyben sok ház összeroskadt, az anyagi kár pedig igen nagy volt. De az árvíz a Belvárosban is éreztette hatását, mert a
