Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906
*1 Q07 ^ z 1-907. év lelkesítő eseménnyel kezdődött, a közbizalom JL. yyJ / Saára Gyulák választotta meg egyhangúlag városi országgyűlési képviselővé. Az állást, mely gróf Zichy Jenő halálával elárvult, nem is tölthette volna be más, mint az a férfiú, ki a közügyek terén igazán odaadó munkásságával általános szeretetet vívott ki magának. Az új képviselő szép beszéddel köszönte meg a bizalmat, és a többi között ezt mondotta: „Engem nem a zászlók sokasága, hanem az önök szeretete vesz körül, midőn átveszem önöktől a megbízást, hogy az önök meggyőződéseit, az önök kívánalmait a magyar országgyűlésen képviseljem. Lelkem mélyén átérzem, tudom és felfogom ama kötelességek nagyságát, melyek a nekem adott megbízással járnak. És amit önöknek ígértem, azért minden erőm és tehetségemmel lelkiismeretesen, becsülettel fogok küzdeni. ígérem és fogadom, hogy a zászlóhoz, amelyre hazánk önállósága és függetlensége van felírva, hű leszek; amit ígértem, azt minden erőm és tehetségemmel betartani is törekszem. Adja Isten, hogy minél előbb eljöjjön az az idő, midőn szeretett édes hazánk teljesen független és önálló állam, városunk pedig virágzó város lesz." Ez az esztendő hozta létre a balatoni vasútat, amelynek józan ésszel ellenkező tervei az irányt Börgöndről Szabadbattyán felé vezették Székesfehérvár határában, a város elkerülésével. Hiába volt a nagy küldöttség a kereskedelmi miniszterhez, hiába volt a város felirata a képviselőházhoz, hiába az országgyűlésen Saára Gyula és a főrendiházban gróf Széchenyi Viktor beszéde, a tervezés, amelynek okát az államérdek köpenye alá rejtették, testet öltött, és a balatoni vasút bizony Börgöndről fütyöl Székesfehérvárnak. 9 Ugyanezen esztendőben volt az országos lövészverseny és az ifjúsági kerületi tornaverseny, amelyeknek mindegyike nagy élénkséget hozott városunk falai közé. A helyi történetírás mindkét alkalommal kivette részét az ünneplésből: a lövészversenyt nagyobb szabású könyvvel, az ifjúság tornaversenyét pedig történelmi adatokat is felölelő füzettel köszöntötte. 10 1907-ben egy érdemes élet aludt ki városunkban. Szerzetes volt, s talán ezért valósította meg oly nagymértékben a lemondást saját személyére, hogy annál inkább szolgálhassa a közérdeket. Alaghy Dezsői a sorsa odafűzte a magyar ifjúság neveléséhez, és ezt a feladatot majdnem négy évtizedig teljesítette városunkban. Hosszú működéséből huszonhárom esztendőt minden szabad idejének önzetlen feláldozásával, egyedül az elemi oktatás iránt érzett lelkes odaadásból a város szolgálatában töltött, mint a községi iskolaszék elnö-
