Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

kor írt az Árpád ébredésében. A sírjából kikelt Árpádot a költő leborulva üdvözli, és így szól hozzá: ím! A hatalmas jött és reá ütött, Súlyos csapása megrázkódtatá A tompa bálványt, - az - feléledett! Erezni kezdé elholt ízeit És fájt az élet a zsibbadt tagoknak S a fájdalomban feljajdult a száj, Mely annyi évek óta néma volt. De a fájdalomban élet hangja kelt, S az élet - visszakérte szellemét! Ilyen erős kéz rázta meg a Vörösmarty Kör testének zsibbadt tagjait, és adott új erőt, új tartalmat a régi munkásságnak. * Az 1906. év történetéhez egy Székesfehérvárra vonatkozó indítvány és egy országos mozgalom helyi megnyilatkozása fűződik. Nézzük ezt a két dolgot részletesen. Február 23-án 43 bizottsági tag azt indítványozta a közgyűlésen, hogy a múlt idők megbecsülő emlékét a város külsőleg is fejezze ki a ta­nácsteremben. 8 A sok történelmi érzékről tanúskodó, még több érdekes adatot felölelő indítvány a következő: „Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A lokálpatriotizmus, városunk múltjának szeretete mindnyájunkkal közös, hiszen régi igazság az, hogy aki a múltat nem becsüli, az a jelen alapját tépi szét, és ássa meg sírját a jövőnek. 1730 óta, tehát majdnem két évszázadon keresztül intézték és intézik ma is közügyeinket abban a teremben, mely az ódon falakon kívül csu­pán egy régi festményt őrzött meg a múlt idők emlékéül. Ez a kép tartotta fenn az utókor számára azoknak nevét, kik a török uralom megszűnése után Székesfehérvár első tanácsának tagjai valának, de a későbbi idők ve­zető embereiről ma már legfölebb a levéltárban őrzött iratok beszélnek, mert működésükkel együtt nevüket is a feledés vonta be mindent eltaka­ró porával. A letűnt 175 év, amely Székesfehérvár történetéből a közgyú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom