Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

vár is síkra szállt, és meghasonulásba jött főispánjával, báró Fiáth FáAal, ki a törvénytelen kormány érdekeit próbálta előmozdítani. Az erőszakkal szembeni tiltakozást február 26-án fejezte ki az országgyűlés, erős hangú határozatban jelentvén ki a következőket:

4 „Óvást emel a megkezdett és ezeréves alkotmányunk letörésére irányuló abszolutizmus ellen, mely máris a legnagyobb mértékben nyilvánul a gyülekezési jog legdurvább megsértésében és korlátozásában, a hazafias népgyűlések, úgy az országgyűlési képviselők beszámolóinak betiltásában, királyi és kormánybiztosok kirendelésében, a törvényhatóságok elnémítására irányuló erőszakoskodásokban, a hazafias tisztviselők felfüggesztése és elmozdításában. Tiltakozik az ellen, hogy a kormányzásba fegyveres erő vonassék be, mert ez a megkezdett abszolutizmusnak egyik legnagyobb bizonyítéka. Követeli, hogy az országgyűlés az alkotmányos rend helyreállítása érdekében a törvény által előírt időn belül egybehívassék. Kimondja, hogy a nemzeti küzdelemben elfoglalt eddigi álláspontját továbbra is fenntartja, minden erejével szembeszáll és küzd az abszolutizmus ellen; minden lehetőt elkövet, hogy szeretett édes hazánk alkotmánya a régi erőbe visszaállíttassék, és teljes fényében ragyogjon. Hisszük és reméljük, hogy polgártársaink ezekben a nehéz, az abszolutizmus sötét fellegével bevont szomorú és gyászos napokban nemcsak hogy sem kötelezve, sem közvetlen, önkéntes adófizetés s más ilyen cselekményekkel nem tesznek szolgálatot az abszolutizmusnak, hanem az alkotmányhoz és törvényhez híven, hazaszeretettől áthatva, teljes áldozatkészséggel és összetartással mindent elkövetnek - kitartván, igaz hazafiakhoz méltó lelkesedéssel küzdenek, hogy szeretett édes hazánkban az abszolutizmus lehetetlenné legyen, és édes hazánk alkotmányának és szabadságának hajnala mielőbb felvirradjon." Ugyanez a közgyűlés a passzív rezisztencia alapján leginkább veszélyeztetett tisztikarról is gondoskodott, kimondván, hogy akit esetleg felfüggeszt az abszolút hatalom, azt teljes nyugdíjjal látja el, jobb idők beálltával pedig visszahelyezi őt állásába.

5 Közben eljött március 15-e, és ezt a napot mindnyájan együtt ünnepeltük; nem volt különbség a társadalom és a közélet szereplői, az ifjúság és a férfikor, a gazdag és a nép között - egész Székesfehérvár egyesült érzésben, gondolkodásban, törekvésben és közakaratban. Olyan március 15-e még nem volt, mint ebben az esztendőben, mely a színház falai között nemcsak ünnepelt, hanem a hazafiság izzó erejét is lángra gyújtá. Ekkor monda Havranek József megnyitóbeszédében: „Gondolatvilágunk, érzelmeink, ösztönünk, hajlamaink szabadságot sürgetnek, mert a mű-