Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

dotta ki az örök igazságot, hogy izzó hazaszeretetünkben hívek legyünk rendületlenül, és hogy nem csüggedő erővel, nem hanyatló kitartással várjuk azt az ünnepet, amelyet nemzetünk prófétájának jövőt látó szelleme megjósolt. És Vörösmarty szellemére szükségük lesz a késő századoknak, mert csak addig él a magyar, csak addig lesz ura saját földjének, amíg Vörösmarty izzó fajérzeménye, lángoló hazafisága lelkesíteni képes a jövő generációkat! A jubileum a megszokott keretben zajlott le, ám a Vörösmarty Kör negyvenéves múltjának lapjai az irodalmi működésről szólanak. Az alapszabályok intézkedései szerint minden év a felolvasóasztalhoz ültette városunk legjobbjait, jöttek az ország szívéből is közreműködők, és művelődésünk fejlesztésére négy évtized alatt hatalmas arányban közrejátszottak együttes munkájukkal. A felolvasások a különböző tudományszakokból vett kérdéseket, a kutatások eredménye gyanánt leszűrődött tételek igazságait ismertették meg e négy évtized alatt a Vörösmarty Kör és általa Székesfehérvár közönségével. Gazdagították az ismeretkört, fejlesztették az intelligenciát, és a negyven év alatt elhangzott sok szép eszme, sok nemes gondolat nemcsak pár órányi kellemes szórakozást nyújtott, hanem számos esetben maradandó hatású alkotásoknak is szülőanyja lőn. A szellemi munkálkodás, azaz irodalmi működés a negyven év alatt mindenkor a költőkirály előtt hódolt. Ez a nemes gondolat gyűjtötte össze minden december hónap l-jén Székesfehérvár intelligens közönségét, hogy a kör falai között lángra gyúljon az áldozati tűz, amelynek lobogó fényénél a nagy szellem születését ünnepeljük. A jegyzőkönyvek adatai szerint 1877. szeptember 28-án ünnepelte a Vörösmarty Kör felolvasással utoljára a költőkirály névnapját, míg a szoborleleplezés emlékévé a felolvasásokat 1833-ig megtartották. 1884-ben maradt el először, mégpedig azért, mert a Vörösmarty Kör nem akarta Horvát István ünnepét elrontani. A régi szép szokás azonban nem honosult meg többé, és így a szoborleleplezés évfordulója a későbbi években már nem találta meg a felolvasót. Néhány éven át a soronkívüli felolvasások értek el nagy sikert, amennyiben Czapáry László kezdése és buzgólkodása folytán minden évben nyolc-tíz felolvasás volt, mégpedig a téli hónapokban és kéthetes időközzel. Ezen felolvasás-ciklusok kiválóan sikerültek, és a tudomány legkülönbözőbb ágait ölelték fel. A Vörösmarty Körben tartott felolvasások nem mindenkor vonzottak közönséget. Ennek oka sohasem az indolenciában kereshető, inkább külső körülmények következményének tulajdoníthatjuk. 1870. október