Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

búsongó és örvendező érzésvilágában visszhangra kelt. Az ő dalait dalolni fogja a romlatlan lelkű nép, és holdvilágos csendes estén, bús furulyaszó mellett, a lányszív keservében, az örömnek mámorában egyaránt föl fog hangzani reánk maradt hagyománya. A RÁKÓCZI FELKELÉS 200. ÉVFORDULÓJA A nagy Rákóczi zászlóbontásának kétszázéves fordulóját lelkesedéssel ülte meg Székesfehérvár 1903-ban. Kezdeményezője a Vörösmarty Kör, megvalósítója az egész közönség volt. Kuruc nóták, tárogató és zene szolgáltatták az ünnep külső keretét, de a tartalom dr. KuthyJózsef'felolvasása és Philipp István költeménye volt. Dr. Kuthy József magas szárnyalású előadásban tárgyalta Rákóczi Ferenc életét, születésétől haláláig. Megújította a nagyközönség emlékében azon eseményeket, amelyek Rákóczi tüneményes pályájához fűződnek, és amelyek az emelkedés, majd a hanyatlás, utóbb a megdicsőülés korszakát jellemezték. Bemutatta végül Rákóczi hagyományát, a szabadság, a független Magyarország vágyát és az Istenbe vetett bizalom erősségét. Pilipp István versét a gyönyörű nyelvezet, a csengő-bongó rímek, különösen a mesteri középrímelés, a költői gondolatok megkapó varázsa és az ódai szárnyalás, majd a búsongó hang mély érzése olyan költeménnyé teszik, amelyhez hasonlót keveset írtak Rákócziról. A hatalmas arányú versnek egy részét ideiktatjuk, mert némi tájékoztatót akarunk nyújtani a költemény érzésének, gondolatvilágának szépségéről. A szellő méla sóhajában, Bánatos madárka fájdalmas dalában, Zizegő avarnak, zengő zivatarnak, Zúgó rengetegnek, dörgő förgetegnek Siralmas jajában, tomboló zajában Ott kesereg, forrong, zúg tárogatója, Az Ő riadója, az Ő indulója! De jövend még idő, eljövend még napja, Hogy a borús mennybolt fényét visszakapja! Büszke csillag támad a derengő égen,