Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

Koronára költő vár ott, Hol ünneplő sokaság van. Zsongva zúgnak a harangok, Hallgatom e szent zenét, S mintha ez ünnepi hangok, Ez istenszavú harangok A Szózatot zengenék! A százéves ünnep maradó emléke a 382 lapos Emlékkönyv, melyet a Vörösmarty Kör adott ki. Czapáry Lászlóé az érdem, hogy a munka elkészült; ő hozta létre az írott emléket, mellyel a Vörösmarty Kör hódolt Vörösmarty szellemének. Megtalálunk e könyvben mindent, mi a költőkirállyal vonatkozásban összegyűjthető volt; ott vannak a százéves ünnep leírása, az akkor elhangzott beszédek, ott találjuk az egykorú lapok cikkeit, amelyek 1855-ben fájó lélekkel siratták Vörösmarty halálát, és ott vannak az emlékbeszédek, amelyekkel báró Eötvös József és báró Kemény Zsigmond hódoltak a meghalt költőkirály szellemének. Igen érdekes közlemények szólanak a Vörösmarty család leszármazásáról, Vörösmarty Mihály vérségi összeköttetéseiről és életének egyes okiratairól, melyek között bennünket különösen a székesfehérvári gimnázium értesítői érdekelhetnek. A fotografikus másolatban közölt kimutatások szerint Vörösmarty Mihály az első osztályban a harmadik, a többi osztályban az első jeles volt. Ott vannak azután Vörösmarty egyéb okiratai is, közöttük ügyvédi oklevele és bírói kinevezése 1849-ből. Vörösmarty Mihályné, a költőkirály által oly bensőséggel megénekelt Laura, szintén méltatásban részesült az Emlékkönyv lapjain, amelyek egy helyütt épp a Merengőhöz című és Csajághy Laurának írt verset is közlik hasonmásban. A rendkívül értékes szöveg között ott találjuk a könyvben azon ereklyék képeit, amelyeket - mert Vörösmartyra vonatkoznak - az egész magyar nemzet övez kegyeletével. Az Officium Rakoczianum kötéstáblája, a belső lapra írt följegyzés, amely Vörösmarty Mihály születését örökíti meg, a nadapi plébánia keresztelési anyakönyvének lapja, a nyeld szülőház, Vörösmarty gyönggyel kivarrott pénzes erszénye, dohányzacskója, zsebkése, gyújtótartója, tűzköve és tintatartója, nemkülönben Székesfehérvár büszkesége, a Vörösmarty szobor mind azon gondos körültekintésről szólanak, amelyet Czapáry László az emlékkönyv összeállításában követett. Az Emlékkönyv irodalomtörténeti fontosságát az a 285 levél adja meg, amelyet Vörösmarty intézett korának embereihez, vagy ezek őhoz-