Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

színi évad tartamának megrövidítéséből előállott jövedelemapadás, végül a színházépület állandó javításából származott kiadásszaporulat. A részvénytársulat helyzete napról napra rosszabbodott! Az igazgatóság a negyedszázados anyagi bajokkal küzdve is igyekezett megfelelni kitűzött céljának. Huszonöt éven keresztül összes jövedelmét a kamat, tőketörlesztés és az épület javítására fordítva, teljesen fölemésztette. Mindezen bajokat betetőzte azon körülmény, hogy az országos iparegyesület 10 000 forintos és az országos képzőművészeti társaság 5000 forintos kölcsöne folyó évi december hó 31-ére felmondatott. A részvénytársulat igazgatósága, felelősségének teljes tudatában, ebbeli kötelezettségének eleget óhajtott tenni, de sem a felmondott 15 000 forintnak újból való felvétele, sem pedig az összes 58 000 forintnyi terheknek egy pénzintézetnél való conversiója a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyok miatt keresztülvihető nem volt. A színház részvénytársulat zilált pénzügyi helyzetét súlyosbítja az is, hogy a színházépület tetőzetének kijavítása, a színpadnak tűzbiztonsági szempontból szükséges alakítása és a nézőtér jó karba hozása a részvénytársaság gazdasági szakosztályának költségelőirányzata alapján 12 065 forintnyi újabb terhet róna a társaságra, melyet a jelen viszonyok között megszerezni képtelen. Mindaddig, míg az utolsó reménysugár a társaság ügyeit rendezhetni ki nem aludt, az igazgatóság hűen és természetesen teljesíti köteleségét, s a magyar közművelődés oltárára minden mellékes érdek és önző cél nélkül áldozta filléreit. Most azonban felmerült a »lenni vagy nem lenni« kérdése! A felmondott 15 000 forintnyi tőke lejártakor a részvénytársaság fizetési kötelezettségének eleget tenni nem bír, s így az igazgatóságra más feladat, mint a felszámolás, nem vár. A részvénytársulat f. évi augusztus hó 2-án tartott rendkívüli közgyűlésén behatóan foglalkozott a színház jövőjével! A felhozott javaslat szerint a részvénytársaság hírneve csak az esetben menthető meg tisztességgel, ha Székesfehérvár sz. kir. város tekintetes Törvényhatósága a részvénytársulat tulajdonát képező színházépületet a fennálló 70 000 Ft terhével együtt átvenné. Tekintettel arra, hogy a színházépület több, mint 110 000 forintjába került a részvényeseknek, kik befizetett tőkéjüket úgyis csak névleg tekintették fennállónak, mintegy 20 év múlva lemondottak tőkéik kamatozásairól is - tekintettel azon körülményre, hogy a részvénytársaság évi bevétele ily rossz viszonyok között még a legrosszabb évben is meghaladta a 6000 forintot, arra enged következtetni, hogy az átadandó színházépület fenntartása anyagi veszteséggel remélhetőleg nem járna, még az esetben sem, ha a kívánt 12 065 Ft ráfordíttatnék, s annyi áldozatot sem igényelne, mint amennyibe állandó színház építése kerülne!