Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

Megemlítem még, hogy a millenniumi ünnepségek hatása alatt Havranek József azt a gondolatot is fölvetette, hogy Varkocs Györgynek és Batthyány Ádámnak Székesfehérvárhoz fűződő történetét kellene szoborműben megörökíteni, esetleg az Aranybulla keletkezését, vagy Mátyás király koronázását lehetne a tanácsterem részére megfestetni. * Ugyanez az esztendő hozta létre vicinálisunkat, amelyhez 200 ezer forinttal járult a város közönsége. A Székesfehérvár-Adony-pusztaszabolcsi szakasz megnyitása szeptember 30-án volt, mégpedig a város részvétele nélkül, mert nem küldöttek neki meghívót. A helyi sajtó

6 a város vezetőiben találta a hibát, és ezt jegyzi meg: „Egyedül Székesfehérvár város maradt el az üdvözlők sorából, és a megérkező vonatot nem fogadta senki. Ezen érthetetlen, majdnem sértő eljárás felett az egész utazóközönség mélyen megbotránkozott, és nem a leghízelgőbb kifakadásokkal illették a hatóságot, mely talán mégis megerőltethette volna gondoktól terhelt agyát, hogy legalább egy díszbe öltözött hajdút rendelt volna ki a peronra. Annyi bizonyos, hogy a legprimitívebb udvariasság ezen hiánya a legnagyobb visszatetszést keltette, mert azt hisszük, ha a hatóság a megnyitási aktusra a vasúti pályaudvarba meghívja a bizottsági testület tagjait, úgy ezek közül bizonyára többen megjelentek volna, hogy az első vonat megérkezését üdvözöljék." * Nemes lelkű és nemesen gondolkozó férfiú halt meg 1896. október 4én. Eletében alig ismerték őt, hiszen idegenből jött hozzánk, és a nyugalom éveit pihente városunkban, ámde a halál naggyá tette nevét jótékonyságáért. Mantz János, bakonynánai gazdatiszt végrendeletében

7 a városi aggintézetnek 2000, a tűzoltóegyesületnek 1000, a Fejér megyei Tanító Egyesületnek 4000, a középiskolák segélyező egyesületének 1200, az elemi iskoláknak 5100 forintot hagyott. De a legszebb és igazán emberbaráti érzésről tanúskodó intézkedése az volt, hogy 30 ezer forintot rendelt „valamely alkalmas s legszükségesebb helyen felállítandó kisdedóvodára." A nemes emberbarát jóságos lelkületére és hazafias gondolkodására vallanak a végrendelet befejező sorai, amelyek ezt mondják: „Végezetül kifejezést adok azon szívből fakadt jókívánataimnak, hogy az alapítványom folytán létre jövendő kisdedóvodában a nemes erkölcsök