Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG 1896-1913 VII. A MILLENNIUMI ÜNNEPSÉGEK. SZÉKESFEHÉRVÁR A SZÁZADFORDULÓ ÉVEIBEN 1896-1904 •"1 QQ/ Ezeréves fennállásunk ünnepét Székesfehérvár is megülte. lOyU A mi izzó magyar érzésünk, magyar gondolkodásunk szintén hozzájárult azon hazafias érzésekhez, amelyeket így iktatott törvénybe a magyar törvényhozás: „A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta." Virágfakasztó május három napján ünnepelt Székesfehérvár, amely minden vallásfelekezet templomában hálát mondott a magyarok Istenének. Közösen ünnepelt a két törvényhatóság, együtt a társadalom, de a jövő generáció szívébe is beoltották a nagy napok emlékét; az iskolák, a nép pedig lobogó fáklyafénynél hallgatta a Városház téren a szónok lelkesítő beszédét. A két törvényhatóság díszközgyűlése május 12-én tartotta ülését a vármegyeháza nagytermében, ahol báró Fiáth Miklós főispán, Huszár Ágoston alispán és Havranek József polgármester mondottak gyönyörű gondolatoktól átszőtt beszédet, a két főjegyző pedig felolvasta a királyhoz és a képviselőházhoz küldött üdvözlő feliratot. A közgyűlés jegyzőkönyve külön kiadásban is megjelent, hogy mindenkinek hirdesse a város és a vármegye hazafias érzésének megnyilatkozását. Havranek József polgármester magasan szárnyaló beszéde méltó volna arra, hogy mindenki: fiatal és öreg, gyermek és ifjú egyaránt lelkesüljön érette, hiszen annál alig mondottak szebbet és tartalmasabbat. A befejező rész így szól: „Te pedig, dicsőségünk fényétől és eleink vérétől megtermékenyített haza földje, ki ezer év óta számunkra ringatod arany kalászaidat, - ki láttad e szép hazát nagynak, dicsőnek az ő fiaiban, - ki láttad őt az ő szomorúságában és elhagyatottságában, - Te, ki egyedül maradtál fenn az ősiidőkből azok közül, kit magunkénak vallunk, - ki túlélsz bennünket is,