Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

*i QQr 1895. június havában nyitották meg a javítóintézetet, mely a -L O jr \-s város által adott ingyentelken épült. A javítóintézetek általános szabályai szerint az évi létszám (120 növendék) hat családba van beosztva. A növendékek a családfők vezetésével naponként négy órai iskoláztatásban részesülnek. Ezen oktatás segédeszközei az aránylag elég gazdagon berendezett könyvtár, a különböző tanszerek és a szemléltetőtárgyak. A rendes iskolai tanításon kívül télen 5, nyáron 6 és fél órai munkaoktatásban is részesülnek a növendékek, mégpedig kertészet, asztalosság, fafaragás, esztergályosság, kosárfonás, könyvkötés, szabóság, cipőkészítés és pékség a bevett munkanemek. Tíz év alatt 334 elbocsátott növendékről tudunk.

66 Érdekes megemlíteni, hogy 1895. október 29-én volt városunkban az első polgári házasság, mégpedig Márkus Irén és Nagy Iván kötötték a frigyet. * Ezen időrendi tárgyalás után lássuk most már összefoglaló ismertetésben a színészet viszonyait, amint azok 1901-től 1906-ig alakultak. A jó társulat után nagy visszaesést hozott a következő három év, midőn ifj. Polgár Károly jött hozzánk eléggé gyenge személyzetével. Polgár társulatának szereplése sok hírlapi vitára adott alkalmat. A Színművészeti Lapok

67 például a kolozsvári színészettel foglalkozván ezt írta: „Kétségtelen, hogy a nagyközönség körében színházellenes agitáció tünetei észlelhetők: e jelenség azonban nem páratlan a maga nemében. Ily ízetlen áramlattal küszködik Polgár Károly 68 tagból s valóban művészi színvonalon álló színtársulata Székesfehérváron." Később a soproni színházról írva, így tér át a mienkre: „Székesfehérváron a színügyi állapotok még kedvezőtlenebbek (mint Sopronban), noha a színtársulat, mely ifj. Polgár Károly vezetése alatt működik, tehetséggel is bír, s minden igyekezetével törekszik azon mesterkélt agitációkat lehetetleníteni, melyeket Makó egy legújabban kibocsátott nyílt levelében »gonosz mistificationak« nevezett el. Sopronban a magyarság titkos ellenségei részéről alattomosan kifejtett agitációt meg tudjuk fejteni. De miből eredeztessük a székesfehérvári színházellenes »járványt?« Az odavaló sajtó volna hivatva leemelni az álarcot." A mi helyi újságunk megfelelt a felszólításnak, és nagyon jellemző dolgokat mondott el a székesfehérvári színészet szomorú viszonyairól. Ezt írja a többi között: „Mi nem tudjuk, hogy ki annak a lapnak a levelezője, de el kell ismernünk, hogy nagyrészben igaza van. Székesfehérváron csakugyan erős agitációkat fejtenek ki a színház ellen olyanok, kik hivatva lennének a színészetet előmozdítani. Tagadhatatlan, hogy Polgár társulata gyenge, a tagok lelkiismeretes s nagyrészt meglehetős színészek, de az a baj, hogy a társulat a 68 tagtól nagyon messze