Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

kinek koporsójára letettük a kegyelet virágait. És velünk együtt minden magyar szívének dobbanása, vérének minden gondolata Kossuth szellemében egyesült, amely előtt önmagát adta a megdicsőülés útján hódolatul a magyar. Kossuth Lajos halála alkalmából megemlítem, hogy a Hosszú temető sok márvány keresztje között van egy, amely Kossuth nevével kapcsolódik. Ez rajta a vésés: Meszlényi Rudolf meghalt 11 ik január 1848 életének 35 ik boldog házasságának 7-ik évében. Átalakításán fáradtál drága hazádnak, Átalakulnod mért kelle magadnak előbb? A haza szabad lett s Te, miként a lepke, repültél, A mennynek hírül vinni, hogy itt a tavasz. Meghaltál Te, hogy élj bennem - én élve maradtam, Hogy kebeled nélkül - élve is halott legyek! Meszlényi Rudolf Kossuth Lajosnak volt sógora, és szóhagyomány szerint Kossuthtól származott a sírfelirat. Még élő emberek elmondásából tudom, hogy az ötvenes évek elején, a világosi sötét nap gyásza után tódult a nép ehhez a sírkőhöz, amelynek egyik oldala fantasztikus magyarázat szerint Kossuth Lajos szellemétől könnyezett, pedig csak a likacsos kőből szivárgott a nedvesség. Valóban szép poézis nyilvánult a nép fölfogásában. Kossuth halálára vonatkozólag a múzeum gyűjteményében találunk két gyászéneket is, amelyekről ma már alig tud valamit a rohanó világ. Ideiktatjuk mind a kettőt. Az egyiket Gáncs Jenőirta, és így szól: Uram! a te halottad Ő! Nemes, dicső!, Legyen áldott emléked! Kivívtad néped háláját, Szabadságát, Március szent ünnepén! Meghalt a mi édes apánk. Nincs prófétánk.