Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896
marty Körbe akarták beolvasztani kezdetleges gyűjteményével az egyesületet. Nem sikerült a terv, pedig gróf Zichy Jenő a. fúzió esetén 800 kötetnyi könyvtárát ajánlotta volna föl az egyesületnek; megígérte, hogy egyik műértő barátjának 38 darabból álló képgyűjteményét is megszerzi, sőt kilátásba helyezte, hogy Pauer /arcos 1000 darab éremmel, Modrovich Ignác pedig Mátyás király híres billikomával fogja a kettős egyesületet megajándékozni. Nagyon szép és nagyon üdvös hatást vonhatott volna maga után a tervezés, amelynek csak alapszabályai maradtak fenn, de ezen írásoknak egyik pontja megérdemli, hogy megmentsük az enyészettől. Az új egyesület célját így jelölte meg a tervező, Fekete János: „A közműveltség fejlesztése, a korszellem ébresztése s ápolása, szaktudományi vívmányok, szépművészetek ismertetése s ez érdemben figyelem ébresztése, melyet egyik fő osztálya művel. Továbbá a Fejér megyei és székesfehérvári történelmi múltat lehetőleg földeríteni, s az ezzel foglalkozó szakmunkákat, okleveleket figyelemmel kísérni, s úgy ezeket, valamint a megye és város területén elszórva levő ős-, ó- és középkori műrégiségeket, régi és ritka érmeket ásatások, adományok, esetleg vétel útján összegyűjteni s a közönség használatára kellő felügyelet alatt az egylet helyiségeiben kiállítani; a történelmi emlékű épületeket, romokat nyilvánosságban tartani s a végpusztulástól megóvni; a hazai történelem és archeológia művelése és megkedveltetése iránt minél szélesebb körű érdekeltséget ébreszteni, mely téren a második főosztály működik." A magára maradt és tengődő egyesület, amely 1885-től 1892-ig közgyűlést sem tartott - és amelynek tagjaitól az évi díjat senki sem hajtotta be, gyűjteményeit pedig a dohos szobáiban senki sem nézhette meg - 1892ben az Országos Régészeti és Embertani Társulatot hívta meg, tőle remélvén némi lelkesítő buzdítást. El is jöttek Majláth Béla, HampelJózsef, Nagy Géza szeptember 18-án, míg Pulszky Ferencet betegsége tartotta távol. A gyűlésen Hampel József a Fejér megyei régiségekről, Nagy Géza a verebi és demkó-hegyi ősmagyar sírról tartottak előadást, amely hivatva lett volna a közönség körében a régészet szeretetét felébreszteni. Az előadás a helyi lapokban megjelent, 59 sőt az egyesület évkönyve 60 is közölte, eredmény azonban nem mutatkozott. Hasonlóképp nem kísérte siker a Demkó-hegyen, a Kuruc-dombon és Őrhalmon végzett ásatást, pedig igen értékes leletek kerültek napvilágra. Az egyesület tovább süllyedt, és annyira kívánatos újjászervezésére húsz évet kellett várni. 1892-ben nyílt meg a vármegye áldozatkészségéből épült, hatalmas méretű lovaskaszárnya, mely az úgynevezett jezsuita és sifli földek helyét foglalta el. A főépület homlokzatán ez a vésés olvasható: „/ Ferenc József