Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

rabban végződött, és egy hónappal később vette kezdetét. A bontás és az építés hosszú ideje alatt a főgimnázium két osztálya a rendházban, hat pedig a püspökség földszintjének jobb oldalán nyert elhelyezést. Az ün­nepélyes fölavatás 1875. október 3-án volt. Mise után a díszterem falai közé vonult az egész társaság, majd felhangzott a Himnusz, utána pedig az intézet alapítója, Rezutsek Antal zirci apát mondotta el beszédét. „E helyen, ahol állunk - így szólott többek között - oly hajléka volt még ke­véssel ezelőtt a tudománynak, mely, noha a «Sedes Palladi Doctae Sacra» feliratot viselte homlokán, csakis a leforgott századok szerény követelé­seinek felelhetett meg, azon időknek, midőn a középoktatás még korlá­toltabb teret igényelt. Áldom a gondviselést, hogy most már nincs úgy; áldom minden kegyelmek adóját, ki erőt s módot nyújtott nekem, hogy, ki a főgimnázium átalakításának ügyét évek óta szívemen hordoztam, ha súlyos eszközlés után is, végrehajthattam azt, és életem alkonyán még megérhetem, hogy ez új födél alatt mondhassak áldást dicsőségesen or­szágló fejedelmünk, I. Ferenc József császár és apostoli királyunk Ő Fel­ségének boldog és hosszas uralkodására, és hogy az oktatásügynek jelen levő minden rendű barátait a tudomány oly hajlékában üdvözölhetem, mely méltónak mutatkozik arra, hogy ezen idők követeléseinek s a leg­magasabb várakozásoknak, valamint ezen őshírű királyi székváros dí­szének is megfeleljen. Nincs most egyéb hátra, minthogy szívem azon szent szándékát s buzgó óhajtását, mellyel e hajlékot imént megáldottam, meghallgassa és foganatosítsa a kegyelmek Istene, mely óhajtásom abban áll, vajha szent rendem tagjai, kik 62 év óta hintegették innét az eltakarí­tott ófalak között a valláserkölcsi, hazafiúi és tudományos elvek áldásos magvait, az új falak közt is szerencsével folytatván hasznos munkássá­gukat, azon édes, azon jutalmazó gyümölcseit lássák mindenkor fárado­zásuknak, hogy ezen nemes város vidékeinek mindazon gyermekei, kik az intézetet felkeresik, egytől-egyig hívei legyenek és maradjanak szent vallásunknak, hívei koronás fejedelmünknek, örömei és büszkesége szülőiknek, munkás és szerető fiai az édes hazának, s messze sugárzó di­csősége a magyar névnek és a magyar nemzeti műveltségnek!" A fölavató ünnepélyen a költő lantja is megszólalt. Mészáros Amand tanár Emlékkoszorú címen alkaioszi versszakokban gyönyörű ódát írt, mely a gondolatok fensége, a magas szárnyalás, a tiszta érzés által méltó­an sorakozik előzőleg és később írt költeményeihez. A vers ma már igen ritka - egy példány az én gyűjteményemben is van. A költemény a régi gimnázium kiváló tanárait, néhány hírnévre jutott tanítványát említi, majd gyönyörű költészettel az ifjúságot hazafiságra és a nemes tudomá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom