Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896
nyadi Mátyás király kápolnájának tekint." Ebből az ásatásból való egyébként az a sok mozaik, továbbá faragott kövek, amelyek hattyúval ékesített, basiliscust mutató oszlopfőt, díszes párkányokat képeztek. Múzeum Egyesületünk tulajdonában is vannak mozaikszemcsék, összetartó vakolattal, továbbá igen érdekes a román díszítésű boltív kő és a mozaik díszítésű márványdarab, amelyek együttvéve is csekély emléke a mi régi dicsőségünknek. 18 Kaiser Sándor szeptember 21-én a közgyűlésen mondotta, hogy az ásatások alkalmával Szent Istvánnak évek előtt megtalált sírhelyével szemközt három márvány koporsót hozott napfényre a csákány, és ezekben a koporsókban talált csontvázak a megvizsgálás szerint a 12. és 13. századból valók. Indítványának lényege ez volt: „A sírtartalomra nézve a nemzeti becsület, a történet iránti kegyelet, úgy a polgári és a hazafiúi kötelesség egyaránt igényli, hogy az kegyeletes módon ismét elhelyeztessék." A közgyűlés meg is hozta a határozatot, hogy a temető bizottság „a feltalált, valamint az előző évtizedekbeli, már az egykorú Szent Boldogasszony templomának romjaiból kiásott és a városház helyiségeiben őrzött csontvázaknak a hazafias tisztelet és kegyelet méltán megillető eltakarítása körül annak idején intézkedjék." 19 Szomorú, hogy ez a határozat csak papíron maradt. A jobb jövő reményében a most napfényre került csontokat is „a városház helyiségeiben őrzött csontvázak" mellé tették, ez a helyiség pedig a padlás és annak egy ócska ládája volt. Ott hevertek mindenféle lim-lom között, míg a nyolcvanas éveknek egy kapzsi orvosnövendéke el nem vitt egy koponyát, hogy az egyetem anatómiai intézetének átadja. Az 1874. év ásatásairól egyébként még egy jellemző körülményt említhetünk. Henszimann Imrének, Hollós Mátyás sírboltját keresvén, szüksége lett volna arra, hogy a Püspökkerten kívül a Fazekas (ma Rákóczi) utcának túlsó során is végezhessen ásatást. Engedélyt is kért a közgyűléstől, ámde a tanács úgy vélte, hogy a kihányt földtömeg a forgalmat akadályozza, különösen pedig lehetetlenné teszi azt, hogy a tűzoltók veszély esetén az őrtanyáról kivonuljanak - a kérelemnek tehát csak részben adott helyt ezért maga a közgyűlés is. Kimondotta ugyan, hogy „távol áll azon föltevéstől, mintha a városi közönség a nemzeti kegyelet által istápolt történelmi kutatások ellenében akadályokat gördíteni kívánna", de Henszimann szándéka mégis megtörött a sok ellenében ható gondolkodáson. 20
