Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

Áldott legyen, ki nékik menhelyet Adott, midőn még nem volt temploma A honi nyelvnek, a hon szívében, S míg az fölépült, lett hű otthona. Ki szólt: „E vándor bot kezedben ím Nem koldus bot, király jogarja ez. Es főd dísze nem a tövis füzér, De a dicsőség diadémja lesz." Ki ajtót tárt eléje s hő szívet, S buzgalmával növelte az övét, Kinek nevét az emlék szálai Művészetünk nagy lapjára szövék: „Székesfejérvár". - Üdvözölve légy, Ki koronázást ünnepelsz ma ím! Előttem állnak - régi jó barát! Emlékeim s valósult álmaim. S szép álom, melynek vége soha sincs. Örökké tart a fényes folytatás; Mit mi kezdénk, félbe nem szakad: Újult erővel azt folytatja más. S miként Macbeth királyi rémsora, Egy fény alak a más nyomába ér, Fején aranynál drágább korona: A koronák közt legfényesb babér. Viseld babérod, ifjú ivadék! Szállj harcra égtől ihletett viador! Hadd váljon el a szellem harciban, Ki a vezérlő csillag, ki a por? Tanuld megérdemelni koronád, Hódíts, s szeressen, kit meghódítál. A szellemország tartományiban Aki mindent szeret, „az" a király.