Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
kalmával a nyomorult betegek segedelmében és gyámolításában magukat megkülönbözették, jelentést küldjön fel, melyre nézve, hogy e hivatalos foglalatosságában annál biztosabban eljárhasson, e város főorvosát, Say Ferenc urat e tárgyban véleményének kijelentése végett felidéztette, úgy e tanácsnak észrevételeit is kikérte. Say Ferenc úr a nékie tett azon kérdésre, kik különböztették meg magukat az ő igazgatása alatt levő seborvos urak közül az epemirigyben sínylődök gyógyításában, - azt fedezte föl, hogy Marbik Mihály és Paulusz Mihály seborvos urak különös szorgalommal jártak volt el kötelességükben, valamint, hogy a többi seborvos urak is fertályaikban tehetségük szerint kötelességüknek megfeleltek légyen; e tanács pedig a következőket találta érdemeseknek a jelentő bíró úr által felküldendő értesítésben megnevezni: és ugyan Say Ferenc főorvos úr, ki jóllehet két ízben az epemirigy által lebetegedett, mégis, amint legkevesebb enyhülését érezte betegségének, azonnal élete kockáztatásával tüstént eljárt főorvosi kötelességében; továbbá T. Stalily Ignác orvos urat, a ki említett Say Ferenc úrnak betegeskedése alkalmával az orvosi igazgatást e városban magára vállalta, és annak kerületében is ebben teljes igyekezettel eljárt; Teutschmann József urat, az e városi főtisztelendő és tisztelendő papságot, Malesevits Emánuel urat, az e városi rácz közönség esperesét, a Szent Ferenc szerzetén levő tisztelendő barátatyákat, tisztelendő Bierbauer Pál urat, Grósz Pál választott polgár és Kállinger Antal kvártély mester urakat, úgy azon jótevőket, kik az epemirigyben esett szegények számára pénzbeli segedelmet nyújtottak." 10 A lezajlott kolerajárvány emléke egyébiránt szoborral is meg van örökítve városunkban. A Búzapiacon levő régi Mária-szobrot épp ez alkalomból javították ki a rajta levő, következő felírás szerint: „Magyar Hazánk Nagy Boldogasszonyának tiszteletére épült képet 1834-ben megújította az epemirigy dühétől harmad évvel megmenekedett Székesfejérvár. " Ez a szobor szentelt romok fölött áll; ennek helyén, a Szent Mihály templomában temették el az utolsó nemzeti királyt, midőn a bevonuló török Zápolya János testét a Bazilikából kidobatta. A régi szobrot a belvárosi plébánia írásai úgy említik, hogy „a Palotai külvárosban, a mészárszék mellett" áll, de történetéről mit sem szól, csupán az eredeti feliratot közli, amely a következő volt: „1700 Gott dem Allmächtigen, der unbefleckten Empfingnisse der heiligen Jungfrau Maria zur Ehre hat Denkmal errichten lassen Vienboth Vincens den 8 Dezember 1700/'- A német szöveg szerint Vienboth Vince állította a szobrot, de hogy ki volt ez a Vienboth Vince, kétszáz esztendő után bizony bajos volna megmondani.
