Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

talna, ki szerencsétlenség alkalmával vissza élvén valamely tolvajságot elkövetni bátorkodna, azt tüstént elfogván, az ottan jelen levő kormányzó uraknak további rendelés végett által adni el ne mulassza." A szabályzat ismertetése után lássuk most már, milyen volt az a nagy tűz és pusztítása. A leírásban felhasználtam a levéltár minden adatát, amelyek elég számosak, azonkívül egyéb forrásokból is merítettem.

2 A pusztító láng egy Úrhidán lakó molnár, Rajkó Dániel házán lobbant föl a Rácvárosban, szeptember 5-én délután egy és két óra között. Eredetileg padlástűz volt, mely a felhalmozott szénakészletben bő táplálékot talált, és erős északi szél által élesztve, rövid idő alatt az egész házra átterjedt. Mire a lakók észrevették a tüzet, már alig volt idejük a menekülésre, de szerencsésen kijutottak a lángok közül; csupán Virág Pálné égett benn karon ülő gyermekével együtt, akik előtt egy leszakadó gerenda zárta el a menekülés útját. A pusztító és fékevesztett elem azután végigdühöngött az egész városrészen, és megmérhetetlen kárt és pusztulást okozott, de egyúttal még három ember életét kívánta áldozatul: Szépeit Ignácnak két kovácslegényét, az ÓmoravicáTÓi származó Nagy Jánost és a devecseri illetőségű Németh Antalt (Szent Ferenc-rendi növendékpap), akik oltás közben, midőn a tűz már óriási kiterjedést vett, zuhantak a lángok izzó tengerébe. A tűzvizsgálatról fölvett jegyzőkönyv a veszedelem okára nézve mit sem tudott kideríteni, mert a háznak megmenekült lakói egyhangúlag úgy vallottak, hogy a láng a szénapadlásról tört elő, idegen embert nem láttak a ház körül, kire a gyújtogatás gyanúját lehetett volna fogni; az állítólagos kenyérsütésből sem eredhetett a veszedelem, mert Stoklassa kéményseprő a leégett háznak kéményeit teljesen kifogástalanoknak, jó karban levőknek találta. Megemlítésre méltó, hogy oltás közben Schvanfelder Antal polgár, továbbá Bauer Imre és Tarnóczy József katonák is súlyos égési sebeket szenvedtek, de hosszas kórházi kezelésre azután meggyógyultak. A tűzveszedelem tehát Rajkó Dániel házában lobbant fel és lett az egész városrész szomorú pusztulásának forrása. Ez a ház a Rác utcában állott, s az innen elszabadult láng csillapíthatatlan pusztítással égette le a Palotai utca, a Jancsár utca, a Selyem, Cserepes, a Haltér és az egész város mostani Széchenyi utcájának házait. A nagy veszedelem sürgős intézkedéseket tett szükségessé, és midőn az egész városrész lángtenger volt, esti 7 órakor összeült a városi tanács, hogy az oltás rendszeres eszközlése és a nyomor apasztása céljá-