Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

„Dicsértessék a Jézus Krisztus! VII. Pius pápasága, Felséges I. Ferenc, Magyarország királya, Nagyméltóságú és Főtisztelendő Milassin Miklós püspöksége alatt, midőn Székesfehérvár szabad királyi város Tekintetes Tanácsában Boros Imre úr volt a bíró, Hollner Lipót úr a polgármester, Braun József, Khorherr Domonkos és Nagy László urak a kapitányok, Zutrung György úr a templomatya, Hell György, Andrássy Antal, Hell Ignác, Rode András urak a tanácsbeliek, Say József úr a rendes, Vass János úr a helyettes ügyész, Nagyságos és Főtisztelendő Szabó József, Székesfehérvár egyházmegyei tiszteletbeli kanonok, szentszéki ülnök és házasságvédő a templom első plébánosa, ezt a templomot a székesfehérvári tanács és közönség jámbor bőkezűsége örök időkön keresztül Szent Sebestyén tiszteletére fogadta és építtette." Nézzük egy kissé közelebbről az oklevélben szereplő egyéniségeket. Milassin Miklós második püspökünk volt,

3 és ferencrendi szerzetesből emelkedett ezen állásra. Mint tábori káplán, József császár figyelmét leginkább azzal vonta magára, hogy Becsben, a puskaporos torony felrobbanásakor a sebesülteket a vállán vitte el a szerencsétlenség helyszínéről. Nemsokára tábori főpap, a török háború idejében pedig a császár gyóntatója lett, és ezen minőségben, 1790. január 19-én nyerte el a fehérvári püspöki széket. A hagyomány úgy tartja, hogy a liberális érzelmű császár egy megüresedett kanonoki állásra szerette volna helyezni kedvenc papját, de tanácsadói azt mondották, hogy ez nem lehetséges, mert szerzetes az egyházjog szerint kanonokká nem nevezhető ki. Ekkor a császár azt kérdezte: hát püspök lehet-e szerzetes? Az igenlő válasz után Milassin Miklós meg is kapta a fehérvári püspökséget. A püspöki palotát jelen alakjában ő építtette, és 75 000 forintot fordított rá. Hasonlóképpen ő alapította a papnevelőt is. Ezt az intézetet amelynek semmi vagyona nem volt - Milassin a sajátjából hozta létre, födözvén éveken keresztül annak költségeit. A francia háborúk alatt temérdek anyagi áldozattal szolgálta a haza védelmét. 1797. január 19-én és február 10-én 1000-1000 mérő zabot, március 21-én pedig ezen menynyiség megváltási díja gyanánt 1000 forintot adott a budai kórháznak. 1805. április 2-án 1000 forinttal segélyezte a megsebesült katonákat, és ugyanezen alkalommal ismét 1000 forinttal gyámolította a budai kórházat. 1805. december 9-én 1000 mérő zabbal és 1000 mérő búzával járult a hadviselés költségeihez, 1806. június 30-án 4000 forintot küldött a károsultaknak, a Ludovika Akadémiára pedig 5000 forintot ajánlott föl. De hazafiságának és bőkezűségének legmaradóbb emléke, hogy a nemesi fölkelés alkalmával a reá eső törvényes jutalékon felül még 12 000