Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

tanácsot egy alázatos felírással megkérni s onnét kieszközölni méltóztassék/' Aláírások: Tschida János, Braun József, Ybl Miklós, Éder Peregrin, Mayer Sebestyén, Linzer Károly, Rode Emánuel, Hollner József, Hermann Pál, Schittensam János, Krizsány János, Fekete Márton, Langmár Gáspár, Orsonits Ferenc, Katona András, Eiszenbarth Ágoston, Friedrichkeit Márton, Langmár Mihály, Grósz Mátyás, Dukovits János, Námessy Ferenc, Grósz Pál, Grundböck Ferenc, Müller Ferenc, Zelke Kristóf, Simor Antal, Harsányi Imre, Horváth Zsigmond, Rauch János, Flits Ádám, Akter Mihály.

13 íme, Ők, a választópolgárok voltak Székesfehérvár magyar érzésének, magyar gondolkodásának kifejezői! Székesfejérvár magyar nyelvű pecsétje A pecsét magyar szövegének megadásáért 78 ezüst forintot fizetett a város az udvari kancelláriának, a pecsétlők elkészítése pedig 50 forintba került. A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy Székesfehérvár 1845. augusztus 9-én használta először a magyar köriratú pecsételőt.

14 E helyen meg kell emlékeznünk arról, hogy városunk még most is h betűt használ nevének hivatalos írásaiban, holott a jogszokás és a rendelet szerint ; betű illetné meg. A régebbi évek jegyzőkönyveiben, garmadát kitevő írásaiban Székesfejérvár olvasható mindenütt; ezt igazolják az erre vonatkozó különböző értekezések is, amelyek Fejér György, Mészáros Amand, Nyakas Imre, Moenich Károly tollából évtizedek múlva láttak napvilágot. De a legdöntőbb érv a ; betű jogossága mellett az, hogy az 1845-ben kapott magyar nyelvű pecsétnyomón is ez áll: