Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

V. A NEMZETI GONDOLAT ÉRVÉNYRE JUTÁSA ÉS A POLGÁROSODÁS ÉVEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1840-1843 Ha általános jellemzést akarunk adni arról az időről, amelynek tárgyalásához értünk, az alábbaikból leszűrhető tanulság gyanánt Székesfehérvár története igazán hazafiasnak, magyar szelleműnek mutatkozik a negyvenes évek átalakuló korában. A politikai és a municipális jogok megvédése, minden magyar törekvésnek ápolása voltak a vezető eszmék, amelyek városunk intéző köreit áthatották, és amelyekért az utókor elismerése lehet jutalmuk. Tárgyalásaimban én is ezen irányító eszméket állítom előtérbe, ezek adják a középpontot, amely köré fűzöm Székesfehérvár ezen korszakának egyéb történelmi adatait. A hazafias gondolkodás első megnyilatkozása az a küzdelem volt, amelyet városunk a régi jogok megvédéséért folytatott Bajzáth György királyi biztossal. Ismeretes, hogy a királyi biztos hatásköre tisztújításoknál és a város minden poltitikai vagy közgazdasági munkásságának ellenőrzésében érvényesült. Bajzáth György egyébként igen meleg érdeklődéssel viseltetett a város gazdasági fejlődése iránt, és e téren sok üdvös tanáccsal szolgált a gazdálkodás intenzívebb fejlesztésében.

1 Az 1840. esztendőnek tisztújítása nagy port vert fel, és hosszú vitatkozást vont maga után. Bajzáth György volt ekkor is a királyi biztos. Lelkes hangulatban indult a restauráció az ő vezetésével, de ez szenvedélyessé fajult épp az ő erőszakoskodása miatt. Kissé bővebben tárgyalom a jegyzőkönyv alapján az egész ügyet és a választási aktust.

2 A választott polgárok közé bejutottak Krizsány János, Grundböck Ferenc, Akter Mihály, Langmár Mihály, Eder Peregrin, Kováts János, Fekete Márton, Linzer Károly, Gulner János, Miskey Pál, Tolnay János, Orosz Mátyás, Schüttenssam János, Müller Ferenc, Námessy Ferenc, Petrás Károly. Polgármesternek megválasztották Miskey Ferencet, főbírónak Haáder Pált, kapitánynak Boros Imrét, tanácsnoknak Ferenczy Jánost, aljegyzőnek Füster Jánost, Ámon Ferencet, alügyésznek Schachtner (később Tolnay) Jánost. Érdekes az a beszéd, mellyel a királyi biztos a pecsétet az új főbírónak átadta. A beszéd egyik legszebb része így szólt: „A törvényes eskü már itt e számos közönség színe előtt a Mindenhatónak bemutatva lé-